A betegség az isteni lehetőségek eltorzult tükröződése.
A lélek valamely isteni tulajdonság, vagy belső szellemi valóság teljes kifejezésének keresése során súrlódási pontot hoz létre szubsztanciájában. (Szubsztancia: Minden létező legáltalánosabb és legbensőbb lényege, amely nem változik, és amelynek oka önmagában van. Elsődleges alkotóelem, a lényeg.)
Erre a pontra összpontosul a személyiség figyelme, amely a betegséghez vezet.

MINDEN BETEGSÉG A LELKI ÉLET ELFOJTÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEKÉNT JÖN LÉTRE!

A betegségek okai túlnyomórészt gondolataink és érzelmeink erőtereiben gyökereznek. A betegségekből való kigyógyulás csak úgy lehetséges, ha a személyiségtudatot felemeljük a lélek szintjére, ahol nem létezik betegség.
Hogyan lehet ezt elkezdeni?
A betegség természeti tény és nem Isten büntetése. Amikor ezt az ember felismeri, elkezdi a felszabadítás törvényének alkalmazását a helyes gondolkodással, amely helyes orientációhoz és nézetekhez vezet.
Mielőtt elkezdeném a leggyakoribb betegségek okiságának fejtegetését, feltétlenül szükségesnek tartom néhány idetartozó alapfogalom tisztázását, és természetesen most is – mint mindig – hangsúlyozom a leírtakon való elgondolkodás fontosságát is.

FÁJDALOM
A fájdalom tulajdonképpen tünet.
Tudatunk saját részeként merül fel érzés formájában, amely egy végtelenül hasznos jel, jelzés vagy akár vészjelzésnek is tekinthető az ember számára.
A fájdalomérzést az érzelmi tényezők éppúgy befolyásolják, mint a környezet és az élethelyzetek.
A fájdalom az ember élete során egy olyan felhalmozott dolog (és nem probléma), ami kezd határozottan a személyiségtudatba berögzülni. Figyelmeztető jelzés, hiszen testünk mindig azon részén jelentkezik, amely nem tökéletes saját értékelésében, mert az ember nem ismeri és nem vállalja fel valódi gondolatait, érzéseit és cselekedeteit.
Minden testi fájdalom az egyszerre jelenlévő, de ugyanakkor ellentétes tudás összecsapásából meríti erejét.
Mit jelent ez?
A beteg nagyon jól tudja, hogy mi lenne számára a helyes út. Tisztában van a megoldással, és mégis mást cselekszik.
Próbálunk ésszerűen gondolkodni és az érdekeinket előtérbe helyezve döntéseket hozni. Mivel a mai ember többsége az anyagi világ előnyeit keresi, ezért szinte csak arra fordítja figyelmét, hogy minél több pénze legyen, kényelmesen éljen, és minél nagyobb hatalomra tegyen szert a környezetében.
Ezekből a vágyakból fog kialakulni a félelem.
Félelem az éhenhalástól, a fedél nélküliségtől, az ázástól-fázástól stb., a fájdalom és a betegség kialakulásának egyik alapvető oka.
A félelem = FÉL – ELEM, holott mi az egészet, a teljességet, az EGY – s – ÉG – ET (TE) keressük.
Bármilyen jellegű félelem képes lekötni az ember figyelmét, gondolatait és érzéseit és következményként energiáját és az egészségét. A félelem velejárója az elfogultság és elfogultságunkban gyakran esünk túlzásokba, ilyenkor akkor is védekezünk, amikor semmi sem fenyeget.

A lélek soha nem rendeli alá magát semmilyen gyarló elvárásnak és folyamatnak ezért is mondhatjuk azt, hogy minden fájdalom (betegség) a lelkiélet elfojtásának a következménye.
A fájdalom a forma őre és a szubsztancia védelmezője.

GYULLADÁS
A gyulladás szöveti reakció, ami válasz a kórokozók behatolására, vagy más (kémiai-fizikai) hatásokra.
Célja és hatása: lokalizálás és védelem.
Általánosan tekintve, a testi tünetként jelentkező különböző megnyilvánulási formájú gyulladásos folyamat nem más, mint a személyiség lázadásának és forrongásának következménye.
Az emberi szervezetben gyulladásos tünetek akkor produkálódnak, ha a személy elfojtja (titkolja) a problémákat.
Ebben az esetben a beteg nem meri felvállalni elégedetlenségeit, nem néz velük szembe, következésképpen nem fejezi ki azokat. Nem fejezi ki, nem törekszik a konfliktusok feloldására, inkább minden igyekezetével és erejével azon van, hogy leplezze és eltemesse lázadásait, elégedetlenségeit.
Amikor az ember környezetében valami ellentét formálódik ki, akkor megrendül a látszólagosan addig megszerzett biztonságérzet. Az ellentét sajátossága, hogy nem feltétlenül kerül felszínre a konfliktus, tehát nem kerül be a „köztudatba”, de ettől függetlenül kifejti hatását. A beteg rosszul érzi magát a kialakult helyzetben, elkezd lázadni, szeretne kitörni szorult és nyomasztó konfliktusaiból. Ezt a kitörési vágyat tükrözi a gyulladás.
Fontos megjegyezni és figyelembe venni azt a tényt, hogy minden gyulladásos folyamatnál jelen van az ember tudatában a helyes cselekvés ismerete! Tudja, mit kellene tennie, tudja, hogyan lehetne boldogabbá tenni életét.
(A lustaság és a félelem mindig elegendő tényező a betegség alapjának kialakulásához, de gyulladás csak akkor fog keletkezni, amikor ezt már a beteg (valahol) felismerte.)
Ezek a tudások, ismeretek azonban „csak” arra elegendők, hogy problémát és konfliktust ébresszenek, és a már meglévőket fokozzák, hiszen egyszerre jelentkezik a PROBLÉMA, a MEGOLDÁS és az ELLENTÉTES CSELEKVÉS.
Gondoljuk csak át, hogy milyen nagyfokú lázadást szít ez a három dolog az emberi szervezetben!


FÉLELEM
Nem ismeretlen a mai ember számára a félelem, amely mindennapos érzelemmé vált életünkben. Nincsen olyan személy, aki még soha ne érezte volna a félelem vibráló reszketését magában. Néha úgy tűnik, hogy az emberek megtanultak ezzel az érzéssel együtt élni, és talán el is hinném nekik, hogy ez is egyfajta életforma, ami hasznára van a személyiség fejlődésének, ha nem látnám rajtuk a félelem és rettegés okozta betegségek tüneteit.
Ahogy a fájdalomnál írtam: a Félelem = FÉL – ELEM, de az ember az egészet, a teljességet, az EGY – s – ÉG – et keresi fejlődése során. A fél nem elég! EGÉSZ és EGÉSZ-s-ÉG szükséges az élethez az embernek! Az EGÉSZTŐL leszünk EGÉSZségesek!
A legapróbbnak tűnő félelem is képes az ember figyelmét és gondolatait lekötni, ami hatással van a személy energiájára és az egészségére.
A félelmek kialakulásának legfőbb oka: a kapkodás, az „idő szűke” következtében a meg nem ismerés, illetve a fél ismeret alapján leszűrt konzekvencia.
Az ember élethelyzetei által mindig úgy gondolja, hogy valamit felfedezett és teljességében megértett, ezért igyekszik az általa biztosra vélt, ugyanakkor mégis ingatag alapra felépíteni életének következő szakaszát. Ezek a „biztosra vélt” ismeretek általában nem rendelkeznek pozitív tartalommal. A tanulságok zömével negatív előjelűek, így nem is lehetnek valódi tanulságok. A tanulság minden esetben VALAMI és, hogy kerek legyen, van benne „jó” is, és „rossz” is.
Többnyire az ember számára a tanulság lényege az, hogy a személy megtapasztal egy élethelyzetet, ami érzelmei alapján negatív befolyással bír, és ebből úgy von le végső következtetést, hogy az adott témát nem vizsgálta meg minden lehetséges oldalról. A kép, amit kialakított félelmetes és igen csalóka, hiszen jelentős alkotó elemek hiányoznak belőle.
Hiányzik a betegséget kiváltó tényező és az a fontos elem, hogy mit tanulhat általa.
Csak az vált ki félelmet, csak attól tudunk rettegni, amit valamennyire ismerünk!
A személyiség a „negatív” élethelyzeteket szenvedésként és megpróbáltatásként konstatálja, így az embernél fő viselkedési sémává válik a passzivitás, a regresszió (visszaesés, visszafejlődés), és a visszahúzódás. Igyekszünk elkerülni a csalódást és a velejáró fájdalmat, de egyre inkább úgy tűnik, hogy mégis csak velük találkozunk.
A félelemnek gyökere az, hogy nincs bátorságunk megismerni rettegésünk tárgyát.
A félelemmel karöltve jár együtt a pánik és a depresszió.
Ami a félelemérzésnek a legmélyén lapul az pedig a HIÁNY.
Hiányzik életünkből a tudás, az ismeret. A hiányosságainkat csak azzal lehetséges pótolni, vagy helyettesíteni, ami/amink VAN – BÖLCSESSÉG.
A lélek – a személyiség nézőpontja szerint – szenvedések és megpróbáltatások által tapasztal és válik inkarnációról inkarnációra bölcsebbé. Amíg lelkiségünknek nincsen meg a megfelelő (lélek)ISMERETE (lelkiismerete), addig a személyiségünknek tetszik, nem tetszik szenvedések és megpróbáltatások által tapasztalatokat kell gyűjtenie.

A legnagyobb hibát a félelmek legyőzése során követünk el.
Le akarjuk győzni a félelmeinket, így le akarjuk győzni magunkat és ez egy értelmetlen, valamint lehetetlen feladat.
Háborúban még a győzteseknek is jelentős veszteségeik vannak!
Tény, hogy győzedelmeskedhetünk önmagunk felett, csak ebben az jelenti a problémát, hogy akkor a vesztesek is mi magunk leszünk. A félelemből és a titokból nem lehet teremtői struktúrát építeni!
A felszabadulást a félelem alól úgy érhetjük el, ha az ember figyelmének célpontja magasabb szintűvé válik, mint a félelemé, mert akkor az nem létezhet már az ember számára.

 

 

Szerző: Kevamaria  2010.11.01. 19:10 Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: betegség fájdalom egészség félelem gondolatébresztő gyulladás holisztikus filozófia

A bejegyzés trackback címe:

http://logoszvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr752406149

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Handi Péter - ÉJSZAKAI TEA 2010.10.29. 20:25:40

Megesik, hogy az éjszaka közepén felébredek. Akárcsak ma éjjel. Nem riogató álom vert fel, nem bútorroppanás, nem volt melegem és nem fáztam. Felültem az ágyban – mindent élesnek és érthetőnek érzékeltem magam körül, mintha egészen másképp állt v...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.