Amikor 33 évesen szemléletet kezdtem váltani még fogalmam sem volt arról, hogy hamarosan eljön az az idő, amikor képes leszek arra, hogy saját magamat gyógyítsam. Soha nem voltam egy beteges ember, de ha mégis kijött rajtam valami nyavalya, akkor édesanyámnak szinte közelharcot kellett velem vívnia azért, hogy elmenjek az orvoshoz, majd megegyem azt a sok mérget, amit a doktor felírt. Emlékszem, hogy már gyerekkoromban is annyira gyógyszerellenes voltam, hogy ha valamilyen tablettát vagy kanalas készítményt kellett bevennem, ha csak tehettem, vagy az ablakon dobtam ki, vagy a virágra öntöttem. Szegény virág, mennyi mérget ivott meg miattam!

Szemléletváltásom kezdetén – ha volt valami egészségügyi problémám – Rafael Arkangyalhoz fordultam gyógyulásom érdekében segítségért. Mindig számíthattam az Arkangyal áldott gyógyító energiájára és segítségére.
Egy napon azonban eljött annak az ideje, hogy betegség esetén magam gondoskodjak gyógyulásomról. A cél az volt, hogy ami fáj, az többé ne fájjon és mindezt gyógyszeres kezelés nélkül érjem el.
Az első lépés az volt, hogy meg kellett értenem a betegség alapfogalmát és a kiváltó okait.
A betegség értelmezéséhez elengedhetetlen az emberi test holisztikus (egységes) felfogása, ami elképzelhetetlen a kozmoszteremtés megnyilvánulás előtti alapelveinek megismerése nélkül, ezért elsőként azt kellett megtudnom, hogy ki vagyok én valójában, és honnan/kitől származom. Lényegében ÖNISMERETről (Ő – n – ISMERET) van szó, aminek a lényege az, hogy a bennünk lévő Istent kell megtalálnunk és megismernünk.  Ahhoz, hogy találjunk magunkban istenit, elsőként magát az Istent és a teremtő munkájának, valamint mindenhatóságának lényegét kell valamelyest megértenünk.  Erre a későbbiekben még visszatérek!

Magyarországon sajnos lassan már több a beteg ember, mint az egészséges. Napjainkban ott tartunk, hogy a 20 és 30 év közötti fiataloknak több egészségügyi problémájuk van, mint a 60-70 éveseknek. Nem esek túlzásba, amikor kijelentem, hogy BETEG A MAGYAR NEMZET. Nem szükséges jövőbelátó tehetség hozzá, hogy megállapítsam: lesz még sokkal betegebb is, ha nem változtatnak a magyar emberek gyökeresen, és hamarjában a szemléletükön, valamint a viselkedésükön. Ez még csak a kezdet!
Kezdete a pusztulásnak, és kezdete a gyógyulásnak is.
A magam részéről és módján a gyógyulást támogatom úgy, hogy igyekszem megértetni mindenkivel azokat az elveket, amelyeknek a megértése és alkalmazása többek közt az egészség jobbulásához is vezet. Elsődleges teendő az, hogy tisztában legyen az ember a betegség fogalmával és a kialakulásának mikéntjével.

MI A BETEGSÉG?
Egészségünk, boldogságunk tükröződése, amely soha nem hazudik, hiszen megmutatja, hogy engedelmeskedünk-e lelkünk parancsainak.  A boldogság fogalma kicsit zavaros az emberek elméjében… nagyon sokan félreértik ezt az állapotot.
Boldogság az, ami akkor tölt el minket, amikor harmóniában vagyunk szellemi önmagunkkal.
A boldogság a gondolat és cselekvés szabadságától függ. A mai ember a boldogságot többnyire az önelégültség útján keresi, és minden alkalommal belecsömörlik abba a „boldogságba”, amit talál. Az emberek nagy része nem tudja, hogy a boldogság felé vezető út nem a szenvedéstől való megszabadulásban van, hanem a feloldásában, valamiben, amely magunkon kívül uralkodik.
A boldogság titka: boldogságot adni másoknak és nem keresni semmiféle kielégülést a személyiség (önmagunk) számára. Ha a személyiség szemszögéből vizsgálom a boldogságot, akkor úgy definiálhatom, hogy amit az ember jelenleg boldogságnak nevez az egy olyan állapot, amelyben a konfliktusok zöme épp elcsendesedett.
Igazi boldogság az, ha a lélek valódi mivoltához képest Isten felé törekszik, és hozzája hasonlítani iparkodik.
Azt, ami egyesíti a formát és az életet, vagyis azt, ami ennek az egyesítési szándéknak az eredménye LÉLEKNEK nevezzük.

A betegség a lelkiségnek egyfajta eszköze/üzenete, amely felhívja a személyiség figyelmét arra, hogy az ember nem a kijelölt életfeladatának (Teremtői tervének) megvalósítására törekszik, hanem nagyon is eltér attól. A lélek az, aki ismeri az ember mindenkori életfeladatát és arra törekszik, hogy a Teremtői tervet a hús-vér személyiség által a konkrét realitásba átültesse.

Kivétel nélkül MINDEN BETEGSÉG A LELKI ÉLET ELFOJTÁSÁNAK A KÖVETKEZMÉNYE!

Az egyszerűnek tűnő megfázásnak és a fertőző, vírusos betegségeknek is oka van. Véletlenül senki nem kap el semmilyen vírusos, fertőző betegséget, senkinek nem törik el sem a keze, sem a lába, és senkit nem ér baleset.
A betegségek nagy része a gondolati és az érzelmi életünk problémái miatt alakulnak ki. Az egészségromlás kialakulásának alapvető feltétele, valamilyen erővel való visszaélés valamelyik korábbi, de leginkább a jelen életünkben. Minden betegséget a harmónia hiánya vált ki, ami azt jelenti, hogy diszharmónia keletkezik a forma és az élet (anyag és szellem) aspektusai között.
A betegség tehát a különböző tényezők közötti egyensúly felbomlásának eredménye LÉLEK és FORMA között, az ÉLET és MEGNYILATKOZÁSA között, SZUBJEKTÍV és OBJEKTÍV valóságok között, és ezek következményeként a SZELLEM és az ANYAG nem szabadon kapcsolódik össze.

A betegségek keletkezését a külső valóságos ok és a belső valóságos ok diszharmóniája magyarázza. Amikor ez a mindkét hatás egyesül fizikai zavar keletkezik, és a nem kívánatos éteri állapot előidézi a betegséget, gyengeséget, rossz egészségi állapotot.
A betegség egyfajta pótcselekvés is, hiszen az egészséges élet helyett, az egészséges cselekvési vágy helyett valami mást választ az ember.

Nagyon fontos, hogy tisztán megismerjük és megértsük az egészség és a betegség valódi jelentését!

Az EGÉSZSÉG a teljes összhang lelkünk, gondolataink és testünk között, és nem valami távoli elérhetetlen ideál. Egészségünk a lelki harmóniánktól függ, hiszen csak úgy lehetünk egészségesek, ha az EGÉSZ-s-ÉG (Egység) felé törekszünk.
Mit jelent ez?
A földi világ csupán a szellemi világ interpretációja. A legkisebb, látszólag legjelentéktelenebb események mögött is isteni szándékok vannak. Mindannyiunknak isteni küldetése van ezen a földön, aminek megvalósításához lelkünk a gondolatainkat, érzelmeinket, valamint a testünket eszközközként használja, és ha ezek összhangban működnek, az eredmény tökéletes egészség és boldogság lesz.
Egészségünkről és boldogságunkról mi döntünk azzal, hogy mennyire akarjuk és tudjuk értelmezni lelkünk üzeneteit.

GYÓGYULÁS
Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy minden betegség a lelki élet elfojtásának a következményeként jelentkezik! A betegség nem Isten verése, de még csak nem is büntetésként van ránk mérve. A Teremtő nem büntet és nem haragszik senkire, ennélfogva nem foglalkozik az egyes teremtmények verésével. Csakis mi magunk vagyunk felelősek az egészségünkért.

A betegség tünet, amit a lélek reprodukál és nincs az az orvos és természetgyógyász, aki a beteg akarata és közreműködése nélkül gyógyszerek tömkelegével, vagy akár biokészítményekkel véglegesen meg tudná szüntetni.
Napjainkban az orvosi gyógyítás eredménytelenségének legfőbb oka abból adódik, hogy az orvos harcol.

Ez a harc kétféle képpen nyilvánul meg:
- Harcol a pénzért (persze vannak kivételek is!) és elvárja, hogy a beteg folyamatosan tömje a zsebét, mondván „nincsen a munkája megfizetve”. Lassan ott tartunk, hogy már diagnózist sem mond paraszolvencia nélkül a doktor. Egy nagyon fontos dologról azonban megfeledkezik a pénzéhes orvos: doktorrá avatásakor tett egy esküt (Hippokratészi esküként ismeretes), amelyben nem az áll, hogy csak akkor gyógyítok, ha fizetnek érte. Az eskü sorozatos megszegésének következményét bízom benne, hogy olyan méltósággal fogják majd az érintettek viselni, mint amilyen méltósággal tartják most a markukat a pénzért.

- Harcol a betegség ellen.
Többnyire nem veszi észre az orvos, hogy egyedül, a beteg személyiségtudatának és szervezetének ellenére nem képes a betegséget tartósan befolyásolni/megszüntetni. Nem valósul meg a végleges gyógyulás, hiszen harcolni csak úgy lehet, ha leállunk vitatkozni. Ebben a vitában eszközként a gyógyszert használja fel a gyógyító.

Az esetek többségében az orvosnak eszébe sem jut, hogy a beteg lelkisége felé közeledjen. Általában nemcsak az orvos hozzáállásával van a probléma a gyógyítást illetően, hanem a beteg gyógyulni akarásával is. Az ember személyisége igen kreatív természetű tud lenni abban, hogy kibúvókat keressen a lélek életfeladatának teljesítése alól.
Minden betegség a lélek szimbolikus üzenete a személyiség számára, azonban az ember legtöbbször nem akarja ezeket a szimbólumokat megérteni. Ha pedig NEM AKARJA, akkor nem is működik együtt a gyógyítóval, tehát nem vesz részt a saját gyógyulásában, következésképpen az orvos nem lesz képes a gyógyításra, mert a beteg „köszöni, nem kéri”. A betegnek legalább akkora részt kell vállalnia a gyógyulásában, mint a gyógyítónak.
A gyógyszerek marékszámra szedése nem fogja megoldani az ember problémáit, ellenben egy idő után még több betegséget fog okozni a szervezetben.
A gyógyulás titka nem a gyógyszerekben, hanem a személyiség lélek általi irányítottságában és a mindenkori életfeladatunk helyes teljesítésében rejlik.

A „CSAK” gyógyszerrel való gyógyítás olyan, mint atombombával háborúzni a békéért.

A tudományos gyógyításnak van még egy igen „ütős” eszköze, amelyről a beteg és az orvos is azt hiszi, hogy végleges gyógyulási lehetőség: ez a MŰTÉT.
Azzal, hogy egy betegséget okozó, beteg testrészünktől megszabadultunk még korántsem mondhatjuk, hogy meggyógyultunk. A műtéti beavatkozással tulajdonképpen eldobjuk azt, amit nem tudunk, vagy inkább nem akarunk helyrehozni. Azzal, hogy megszabadulunk a beteg testrésztől még nem leszünk egészségesek! Persze gyakran adódik olyan akut eset, ahol a műtét életet ment (de lehet, hogy csak egy ideig – mondhatni, kapott a beteg még egy kis türelmi időt…).
A műtét és a gyógyszeres kezelés is csak akkor eredményezhet gyógyulást, ha a beteg meg akar gyógyulni és ezt nemcsak a szájával mondja, hanem tesz is érte úgy, hogy VÁLTOZTAT.
Változtat az eddigi életén, a gondolkodásán, szemléletén és cselekedetein.
A változás azt jelenti, hogy mindig új és más az előzőekhez képest. Változtatni úgy lehet, ha nem maradunk azok, akik voltunk.

Számtalanszor találkoztam már olyan emberrel, aki arra már rájött, hogy betegségén a gyógyszeres kezelés nem sokat segít, így a javulás reményében felkeres mindenféle „csodagyógyítással” foglalkozó személyt, akik általában jó pénzért ajánlják „gyógyító” szolgáltatásaikat. Ezek a „csodadoktorok” az emberi tudatlanságot, a hiszékenységet és a lustaságot használják ki.

A „csodatévő” gazdagszik, a beteg csalódik, majd még betegebbé válik.

Az igazi tiszta szívű gyógyító – legyen az orvos vagy természetgyógyász stb. – az emberek gyógyításának, segítésének szenteli életét és nem az anyagiakból való kizsigerelésére. Az egészséget nem lehet pénzért megvásárolni, egészséget áruló üzlet nem létezik!
Felesleges gyógyítás az, ha a beteg nem akarja, és így szabad akaratával korlátozza a gyógyítás eredményességét. Ebben az esetben bármit is teszünk megszüntethetjük, tompíthatjuk fájdalmait, adhatunk erőt és energiát, kérhetjük az angyalok, sőt az Atya Úristen segítségét, akkor sem tudunk a betegen segíteni, hiszen a páciens nem érzi magáénak ezeket az energiákat és az első adandó alkalommal megszabadul tőlük. Lehetséges, hogy a beteg felfedez, megért valamit mondjuk egy olyan fontos dolgot, aminek egyenes következménye volt a betegség, de ez még kevés a gyógyuláshoz.
Megérti ugyan az okot – legjobb esetben még el is ismeri, hogy tényleg úgy van – majd az egészet, úgy ahogy van kidobja, és a régi beidegződések szerint viszonyul továbbra is a dolgaihoz.  Változásra tehát nem törekszik.

A betegségek elleni legjobb védekezés a MEGISMERÉS!
A megismerésnél nagyon fontos az ÖNISMERET, hiszen ezáltal lehet megteremteni Isten Országát.
Önismeret alatt nemcsak azt értem, hogy az ember tisztában van a jó és rossz tulajdonságaival, valamint személyiségének hibáival. Számomra az önismeret azt jelenti, hogy a személy tudatában van származásának eredetével, valamint igyekszik megérteni és elfogadni a kozmikus törvényeket.
Az önmegismerés akkor kezdődik, amikor Istent és annak természetét, valamint tulajdonságait kezdjük magunkban (majd másokban is) felfedezni. Ha meg akarjuk ismerni önmagunkat, akkor előbb meg kell ismernünk a Teremtőnket!
A megismeréssel kapcsolatosan azonban némi óvatosságra hívom fel a figyelmet!
Nagyon fontos, hogy milyen ismeretről beszélünk. Gyakran a félismereteket tartjuk egész, tökéletes ismeretnek.  

Élethelyzeteink során számtalan „szenvedést” és „megpróbáltatást” élünk meg, azonban ezek nagy részének mondanivalóját nem, vagy csak részlegesen értjük meg. Ezek a félismeretek általában nem rendelkeznek pozitív tartalommal. A tapasztalatok negatív előjelűek, így ezek nem lehetnek valódi tanulságok sem.
A tanulság pedig minden esetben VALAMI!
A félismeret lényege az, hogy az ember megtapasztal egy élethelyzetet, ami érzelmei alapján negatív befolyással bír, és ebből úgy von le végső következtetést, hogy az adott témát nem vizsgálta meg minden lehetséges oldalról. A kép, amit a személy kialakított félelmetes és igen csalóka, hiszen jelentős tényezők hiányoznak belőle. Mivel most a betegségek kialakulásának okait keressük, így a félismeret azt jelenti, hogy hiányzik a betegséget kiváltó tényező és az a fontos elem, hogy mit tanulhat a beteg általa.

Végül még két szó értelmére szeretnék az olvasó elméjében rávilágítani: ez pedig az ELFOGADÁS és a BELETÖRŐDÉS.
Nem mindegy, hogy elfogadjuk, vagy beletörődünk a sorsunkba.
Az ELFOGADÁS annyit jelent, hogy megértjük a dolgok (történések) okát, és így el tudjuk fogadni  – az igazság törvényét ismerve – a következményeket is. ELFOGADÁS = MEGÉRTÉS.
Az elfogadás feltétele az, hogy nyitottá váljunk valaminek a megértésére. Továbbá elfogadunk akkor, ha tudunk adni (elfogadunk és adunk): ELFOGAD = ELFOGAD – AD.
Embertársaink elfogadása a másokkal való együttműködés igényéből fakad.
A BELETÖRŐDÉS gátakat, érveket hoz annak igazolására, hogy az adott helyzettel kapcsolatosan tehetetlen az ember. Ezek az érvek azonban távolról sem nyugtatják meg a személyt, sokkal inkább beletörődik. A beletörődés akkor alakul ki, amikor a beteg úgy érzi, hogy a külvilág és az események befolyásolják az életét, amibe neki semmi beleszólása nincs. Ez már a vágyak elvesztését, de leginkább a vágyak feladását is jelenti. Ilyenkor az ember nincsen tisztában a problémájával és annak miértjével, így hát BELETÖRŐDIK, majd BELE – TÖR – Ő a nehézségek súlyába.

Az élet élvezet, a megpróbáltatások (feladatok) és tapasztalatok kalandoknak tűnhetnek, csupán fel kell ismernünk erőinket és hűnek kell lennünk isteni mivoltunkhoz, ezáltal minden megoldódik.
Lelkünk minden helyzetben, minden nehézségben vezet minket, ha hallgatunk rá; és ha ily módon gondolataink és testünk megtalálják valódi vezetőjüket, tökéletes boldogságot és egészséget sugározva éljük majd le életünket.
 

Szerző: Kevamaria  2010.12.18. 22:46 Szólj hozzá!

Címkék: betegség szorongás egészség gondolatébresztő pánikbetegség gyomorsav gyomor influenza migrén gyulladás gyomorégés hasnyálmirigy reflux nyelőcső bioenergetika

A bejegyzés trackback címe:

http://logoszvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr532406062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.