A pánikbetegség szorongásos tünetegyüttes.
Rohamok formájában jelentkezik. Általában rövid ideig fennálló, de sűrűn ismétlődő és kiszámíthatatlanul fellépő, nagy erejű szorongás állapotok, szorongás rohamok jellemzik gyakran tömegiszonnyal egybekötve.
A rettegést kísérő testi tünetek igen változatosan jelennek meg: heves szívdobogás, szédülés, hányinger, esetleg hányás, hasmenés, fulladásérzés (a leggyakoribb), remegés, verítékezés, gyomorgörcs.
Erre a betegségre a fenyegetettség érzése a jellemző.
Minden betegben – kivétel nélkül – félelem alakul ki a szorongástól, s ez már a mindennapos életvitelében súlyosan korlátozza.
Mivel a tünetek félelemre és aggodalomra adnak okot, és többnyire komoly betegség tüneteit hordozzák magukon, úgy tűnhet a páciens számára, hogy súlyos szervi, vagy testi betegségről van szó. Emiatt gyakran megjelenik a halálfélelem. Végül – előbb, vagy utóbb – a beteg megtörtté és depresszióssá válik. Az első roham után félni kezd a következő hasonló eseménytől, ezért is szorong. A szorongás rontja a közérzetét, valamint hangulatát, és sokszor úgymond „házhoz köti”. Tehát az, hogy nem megy emberek közé az többek közt azért is van, mert fél az újabb rohamtól, amely közben a betegnek rabság érzete van, amit úgy él meg, mintha csapdába esett volna és pánikszerűen keresi a kiutat ebből a csapdából.
A pánikbetegség lelki oka az, hogy minden külső és belső dolog elől elzárkózik az ember, így a benne lévő tűz, élet, öröm lassan elcsendesedik. Erőtlenné és hajlamosabbá válik a személy a már eddig is benne lévő félismeretek alapján történő döntésekre. Ezek a félismeretek előtérbe kerülnek és eluralkodnak rajta.
A MIÉRT és a MITŐL nagyon fontos, illetve a leglényegesebb kérdés, amit feltehetünk a pánikbetegségben szenvedő embernek.
Miért zárkózik el, és mitől fél?
A pánikbetegség egy igen hosszú folyamat végső állomása, mely elindul az alulértékelésből, keresztülmegy az értéktelenségen és hiábavalóságon, majd eljut a kilátástalanságig.
A beteg hagyja, hogy eluralkodjon rajta egy beszűkülési szakasz és ez tulajdonképpen az élettér beszűkülését jelenti, ami az embernek és a környezetének is rendkívül kellemetlen. Az állandósult rossz hangulatnak, szorongásnak és a félelemnek oka a személyes korlátozottság, az állandó halálfélelem, a betegségtudat és a betegségélmény, továbbá ehhez társulhat még a környezet (család, munkatársak) rosszallása is.
Feltétlenül figyelmet érdemel, hogy ennek a betegségnek (is) két fajta „öngyógyító” módszere van, ami igen káros:
- Gyógyszer (nyugtató, kedélyjavító)
- Alkohol
Ennek a két módszernek a következménye (külön-külön és együttesen fogyasztva is) hamarjában a depresszió lesz.
Sem a gyógyszer, sem az alkoholfogyasztás nem fogja megoldani az ember problémáit (feladatait), de még csak elfeledtetni sem tudja a gondokat!
Mind a két eszközzel csak a testünket mérgezzük és még több betegséget idézünk elő szervezetünkben.
Mivel minden betegség a lelki élet elfojtásának a következménye, ezért sem a gyógyszer, sem az alkohol, vagy egyéb hallucinogén anyag nem lesz pozitív hatással a betegség megszűnésére. Bár részleges, átmeneti javulás lehetséges, de ez csak időszakos és nem végleges.
A lélek szimbólumok – ez esetben a betegség – által adja tudtunkra, hogy nem a teremtői tervünknek megfelelően éljük az életünket.
A pánikbetegség terápiája – ugyanúgy, mint a többi betegségé is – a beteg gondolkodására irányul és segít feltárni a kliensben azokat a rejtett tévhiteket és félelmeket, amelyek a pánikrohamban az intenzív szorongást okozzák.
