Rosszindulatú daganat, tumor, rák, áttét, fájdalom, szenvedés, halál. E szavak magukért beszélnek, azonban nem kell, hogy így legyen!
A rák olyan betegség, amely az emberi megnyilvánulás bonyolult de egymással összefüggésben lévő folyamatok irányítási rendszerének kifejeződése. Gyökerei mélyen el vannak rejtve az ember emócióiban és szenvedélyeiben.

A betegségek közül a rák az, ami az utóbbi években egyre jobban szedi „áldozatait”. Hosszú lappangási ideje miatt a legalattomosabb, a testben való elszaporodásakor pedig nagy fizikai fájdalmakat okozó betegség.
Fajtájától függetlenül nem kíméli sem a beteget, sem pedig annak környezetét.

Bár igen súlyos és komoly betegség, azonban nem gyógyíthatatlan. A teljes gyógyulás leginkább a korai szakaszban lehetséges. Természetesen később is van rá esély, azonban a gyógyulásért a betegnek igen sokat kell tennie.
Most magáról a rákos sejt kialakulásának és szaporodásának okairól lesz szó.
Az alábbiakban igyekszem bemutatni azt az utat és személyiségjellegzetességeket, melyeket a daganatos beteg bejár a kór kifejlődéséig. Nézzük meg azokat a pótcselekvéseket, melyek elvezetnek a tudat által az immunrendszer meggyengüléséhez, melynek következménye lesz a tumor gyors kifejlődése.
Induljunk ki most is a szokásos alaptételből:

MINDEN BETEGSÉG A LELKI ÉLET ELFOJTÁSÁNAK A KÖVETKEZMÉNYE!
Kivétel: NINCS!!!!

Az embereket az alábbiak szerint szokás minősíteni (ami persze nem helyénvaló!!):
- „áldott jó ember”

- „rossz, gonosz” ember
- és a kettő között lévő személy, aki mondhatni „csak úgy van”

A rákos sejt nem az alapján alakul ki és szaporodik a testben, hogy mit mutat az ember a külvilág felé és a környezete, ezáltal mit gondol róla, hanem a felszín alatt rejlő tudatnak (gondolkodásmódnak, érzelmeknek és cselekedeteknek) lesz az eredménye.
A jó embert, aki soha nem ivott, nem dohányzott ugyanakkor embertársainak mindig segítő kezet nyújtott, ugyanúgy magával ragadhatja a daganatos betegség, mint az alkoholistát, erős dohányost, drogost, vagy a rosszindulatú és gonosznak vélt egyént.
A káros szenvedélyeknek hódoló ember esetében a daganatos betegség kialakulásának lelki okai nagyon összetettek, amelyekre itt most nem térek ki. Annyit azonban megjegyzek ezzel kapcsolatban, hogy ez esetben a rákos sejt kialakulásán kívül, meg kell vizsgálni a daganatos testrésznek és magának a káros szenvedélynek az analógiáját is.
A köztudat számára az a megdöbbentő és szinte elfogadhatatlan esemény, amikor egy olyan személyről derül ki, hogy daganatos beteg, aki egész életében majdhogynem mindent megtett azért, hogy egészségesen éljen és mindemellett nagyon kedves, jóravaló és segítőszándékú ember volt.

A RÁKOS SEJT KIALAKULÁSÁNAK OKAI
A „jó” embernél kialakult rák elsődleges oka az, hogy mindig mások örömét keresi és szolgálja, így saját magára nem tud (nem is akar) elegendő figyelmet fordítani. Az „áldott jó ember”-ség csupán a felszín. A személy azért keresi és támogatja mások boldogulását, és azért igyekszik mindent megtenni másokért, mert valakit boldogítani szeretne (ez a boldogságra, örömre való igényének kifejezése). Úgy vélekedik, hogy legalább a másik ember legyen boldog, ha már neki nem jut az örömökből. Saját boldogságába, örömébe vetett hite és reménye fokozatosan eltűnik, mert nem táplálja semmi, hiszen mások boldogságát keresi és nem a magáét. Ezért erőt meríteni már nem tud abból, hogy folyton másoknak ad. Azt hiszi, minél többet segít, annál jobban fogja magát érezni. Nincsenek sikerei, mert nem érzi azokat. Mindeközben nem veszi észre, hogy segítsége leggyakrabban nem segítség.
Nem segítség az, amikor mások helyett oldunk meg valamit!
Ismerjük a mondást: „Az rendben van, ha egy sánta kutyát felviszünk a lépcsőn, de ostoba és kegyetlen dolog egész úton cipelni!”
Nem véletlenül van minden embernek egyéni teremtői terve. A saját feladatunkra kell elsődlegesen koncentrálnunk és nem a másik ember életében felmerülő problémák megoldására.
A rákbetegség egyik kiváltó oka tehát az, hogy a beteg saját gondjaival nem akar szembesülni, helyette mások problémáit veszi magára és azokat sajátjaként kezeli.
A személyiség és a lélek közötti diszharmónia kialakulásának következő oka a titok. A beteg titkolja, hogy vannak vágyai az örömre, boldogságra, de teljesen elnyomja (elfojtja) azokat, majd behelyettesíti más érzésekkel, más törekvésekkel. Ezek azonban nem fogják kielégíteni vágyódásait és ez még jobban felerősíti a személyben az értéktelenség tévhitét.
A daganatos betegnek fáj minden és mindene, de legfőképpen maga az élete fájdalmas számára. Életfilozófiája, életszemlélete ennél tovább nem is jut.
A betegség teljes kialakulásához (típustól függően) általában hosszú időnek kell eltelnie, ám az ember viselkedéséből mégis elég jól felismerhetők a daganatra utaló jelek.

RÁKOS SEJT
Mindenekelőtt tudnunk kell (tudományosan is bizonyított), hogy rákos sejtek naponta keletkeznek szervezetünkben, de azokat felismeri az immunrendszer, s hatékonyan védekezve (legyártja az ellenszert) megóvja az egészséget. Immunrendszerünk azonban csak akkor képes védelmébe venni az egészséges sejteket, amikor a tudatban teljesen tökéletesnek, egésznek és kereknek érezzük, tapasztaljuk a világot. Tökéletes egésznek pedig csak akkor láthatjuk világunkat, amikor az öröm és a boldogság is helyet kap az életünkben.
Az öröm a rákos sejt számára ehetetlen táplálék!
Tudatosítsuk magunkban, hogy a rákos sejtek nem a testünk, és a szervezetünk ellen vannak! „Ők” nem a gazda ellen jönnek létre, hanem csupán megkívánják teremteni a saját otthonukat.
Miért?
Azért, mert a fentebb leírt okok miatt a jelenlegi rendszer (az ember életvitele, gondolkodásmódja, cselekedetei) számukra elviselhetetlenné vált.
Ahogy a gazda gondolkodik és érez, a rákos sejt is ugyanazt érzi a testben: nem fordítanak figyelmet rá, nem hallgatják meg, nincsenek örömei és sikerei, ezért el kezd lázadni, majd létrehozni a saját világát.
Miért törekszik arra a rákos sejt, hogy szaporodjon?
Mert a gazdatest is ezt tanította: minél több, annál jobb (minél többet segítek, annál jobban érzem magam; minél több alkoholt iszok, annál jobb a kedvem; minél több cigarettát szívok el, annál nyugodtabb leszek…).
Tehát a sejtcsoportban, a kialakult ideológia határozza meg a tagok gondolkodásmódját és cselekedeteit.
Az emberben, és a rákos sejtben benne lévő, de kifejezésre nem kerülő indulatok feloldhatatlan feszültséget eredményeznek, ennek lesz egyenes következménye az áttét.
A rákos sejt egoista módon saját életének védelmét, saját biztonságát, fejlődését és reprodukcióját tekinti kizárólagos feladatának, amelynek biztosításához felhasználja az összes lehetséges energiaforrást. Először a rákos sejtet tápláló energiaközpontokat (csakrákat) használja az életben maradáshoz és szaporodáshoz, majd amikor azokat kimerítette autonóm asztrális (érzelmi) központot hoz létre, amelyen keresztül a szervezet összes energia készletét saját érdekében fogyasztja és közben propagandát fejt ki más rendszerekben a hozzá hasonló átalakulásra.
A sejt „rákinformációját” a vérkeringésen, valamint a nyirokkeringésen keresztül az idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek bevonásával –  a környező sejteknél sokkal erősebb energetikája miatt – átadja a legközelebb eső legyengült rendszernek, amelyeket elfoglal és saját típusára formál.
Egy idő után a szervezet energetikája annyira kimerül, hogy az ember aurája elvékonyodik, a szervezet a külső környezettel szemben is védtelenné válik, és saját szétszaggatott energiatestein keresztül kénytelen a külső közegből (környezetéből), más energiaforrásokból saját magát fenntartani.
Gondoljunk csak arra, amikor egy családban rákos beteget ápolnak.
A beteghez közel álló személyek is szenvednek, hiszen szomorúvá, örömtelenné válnak, mert szerettük fájdalmán és szenvedésén nem tudnak enyhíteni, így tehetetlenül kénytelenek szemlélni embertársuk teljes leépülését majd haláltusáját.
Ilyenkor a beteg aurájában fekete lyukak keletkeznek, amelyeken át szinte energetikai vámpír módjára, válogatás nélkül a rákos sejt minden feldolgozható szubsztanciát elvon.
A rákos sejtek körül kialakul egy egyirányú fal, mely befelé teljesen zárt, kifelé azonban zavartalanul terjeszkedhetnek a fallal együtt. A daganaton belül lévő sejtek igyekeznek kialakítani, sőt ki is alakítják a maguk különálló világát. Létrehoznak egy sajátosan torz szeretetet ezzel helyettesítve az „anyai” gondoskodást, a melegséget. Megteremtik maguknak az infrastruktúrát és saját érhálózatot, utánpótlási vonalakat építenek ki a testben, melyeken keresztül ellátják társadalmukat.
Az egoista sejtburjánzás, amely csak saját magát erősíti, lassan, de biztosan felemészti az egész szervezetet, így saját pusztulását is előkészíti.
A rákos sejt csak a saját érdekeit tekinti fontosnak és nem érdekli, hogy mi történik a gazdatesttel.
Mielőtt elkezdenénk sajnálkozni a rákbetegség hallatán, ne feledkezzünk meg az ember tudatában kialakult ideológiákról, amelyek hatást gyakorolnak a fizikai testre. Elsődlegesen a gondolatainkban, érzelmeinkben és cselekedeteinkben kell keresni a szenvedéseink okát/okait, a rákos sejt csak eszköz a pusztulás megvalósulásához. Az egészségünkért mi magunk vagyunk felelősek!

A HOSSZÚ LAPPANGÁSI IDŐ ANALÓGIÁJA
A sejtcsoportban a tagok titkos szervezethez hasonló mechanizmust hoznak létre. Ez azt jelenti, hogy a rákos sejtek kifelé teljesen titokban tartják létezésüket, mert egyelőre, amíg csoportjuk meg nem erősödik fenntartják a látszatot: minden rendben van.

A daganat (ilyenkor még azt mondják rá, hogy jóindulatú) még nem érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy fellázadjon és leigázza az elnyomót, vagyis a tudatot és vele együtt a testet. Ha kérdezik mi baja, a válasza egyszerű: semmi.
Ez a fajta hozzáállás nem ismerős sokunk számára?

A LÉLEK MINDIG IDŐBEN FIGYELMEZTET
A szenvedés abból ered, hogy az ember képtelen megérteni és feldolgozni: olyan dolgokat cselekszik, cselekedett, melyek korántsem arattak osztatlan sikert (pl. alkoholizmus, dohányzás, másokon való uralkodás stb.).

A lélek időben figyelmezteti a személyt a helytelen gondolkodásmódra, érzésekre és cselekedetekre. A beteg tudata azonban nem fogja fel (nem akarja felfogni) ezeket a jelzéseket, mivel el van foglalva azokkal az apró „pótörömökkel”, „pótelismerésekkel”, melyek némi megnyugvást adnak számára. Elhiteti az ember magával, hogy helyzete tökéletes és minden rendben van, azonban legbelül tudja, hogy ez nem így van. Fél másként vélni, mert retteg a változástól, azt hiszi, hogy csak rosszabb jöhet.
A betegség felismerésekor elkezdődik az a küzdelem, ami egyfajta önvédelem akar lenni az ember számára. Ez pedig a műtét, gyógyszer és számtalan kezelési forma.
Harccal, drasztikus beavatkozással a rákbetegséget meggyógyítani nehezen, vagy inkább nem is lehet. Nincs olyan medikus vagy alternatív gyógymód, ami a beteg közreműködése nélkül hatékony és tartós javulást eredményezne. Ezek a beavatkozások azért nem nyújtanak megoldást, mert a konfliktus lelki háttere változatlan marad és a tudat, valamint a test (immunrendszer) továbbra sem ismeri fel a „lázadó” sejteket. Mivel az ember tudata nem ismeri fel a betegség kialakulásához vezető okot, ezért a test is hasonlóan reagál, tehát nem ismeri meg a rákos sejteket, hiszen saját fenntartásával van elfoglalva, mely leköti minden energiáját. Az örömtelenségből fakadóan alig marad ideje másra. Ennek következtében az immunrendszer tétlenül szemléli a szervezet fokozatos elsorvadását.

GYÓGYULÁS
A rák aránylag egyszerűen elkerülhető.
Elsődleges gyógymód, vagy megelőző módszer rá az önismeret és önelemzés gyakorlása.
Időnként nézzünk bátran szembe gondjainkkal, vegyünk róluk tudomást és lehetőségeink szerint oldjuk meg azokat.
Azonban figyelmünket ne csak a problémáink kössék le, hanem az örömeinket és a sikereinket is vegyük észre.
Fontos tényező az is, hogy legyen bátorságunk kimondani azokat a dolgokat, melyek a szívünket nyomják. A „kimondás” alatt természetesen nem a sértő szavakat és a modortalan megnyilvánulást értem!
Ha már kialakult a betegség, akkor a gyógyuláshoz vezető utat kell megtalálni!
Ilyenkor elsőként érdemes a daganatos testrész analógiáinak feltárása, majd némi őszinte önértékelés után a betegség okainak megértése. 
Az áttétes daganatos beteg esetében mindenekelőtt azt kell tudnunk, hogy akar-e egyáltalán gyógyulni, vagy a lélek már eldöntötte, hogy véglegesen elhagyja a testet.

Ha a lélek úgy döntött, hogy jelenleg már nincs értelme földi létének, akkor nincs segítség a beteg számára. Ilyenkor a beteg szerettei már csak annyit tudnak segíteni, hogy biztosítják a szenvedőt szeretetük felől és jelenlétükkel, gondoskodásukkal éreztetik, hogy nincsen egyedül, részvéttel vannak irányában. A részvét azt jelenti, hogy részt veszünk embertársunk életében, és lehetőségeinkhez mérten segítjük minden tekintetben.
Ha viszont a lélek még nem adta fel és lát lehetőséget fizikai életének folytatására, akkor az egyetlen megoldás a VÁLTOZÁS/VÁLTOZTATÁS.
A változás azt jelenti, hogy mindig új és más az előzőekhez képest. Változtatni úgy lehet, ha nem maradunk azok, akik voltunk.
Egy olyan átfogó, és mindenre kiterjedő változásnak kell történnie a beteg életében, amely magában foglalja a gondolkodásbeli, étkezési, életviteli és az élethez való hozzáállásbeli szokásokat. Csak így van „JÓ” esély a gyógyulásra és az egészség elérésére.
A rák gyógyításának (gyógyulásának) titka a helyes transzmutáció (átalakulás)!
Ahogy az okkult tanítások az „alantasnak” nevezett vágyak átalakítását írják elő, nem pedig a végleges megszüntetésüket, úgy a rákos sejteknek sem a pusztulására kell törekedni, hanem az egészséges sejtekké való átalakulásukra.

Egészséges, örömteli és békés életet kívánok mindenkinek!

Szerző: Kevamaria  2011.03.22. 22:20 Szólj hozzá!

Címkék: betegség egészség gondolatébresztő bioenergetika rákbetegség

A bejegyzés trackback címe:

http://logoszvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr192763548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.