sors konyv.jpg „Ahogy a NAGYKÖNYVBEN meg van írva…”
Minden ember életében adódik olyan pillanat, amikor szívesen beleolvasna abba a bizonyos nagykönyvbe, – ha egyáltalán létezik – amelyben a sorsa meg van írva.
A sikerek fényében és a kudarcok sötétségében élő emberek gyakran szeretnék megismerni sorsukat legfőképpen azért, hogy cselekedeteik, s jövőjük megtervezéséhez támpontokat találjanak, valamint azért is, hogy a sorscsapásnak vélt események hatása alól kivonják magukat.
Ismerős a mondás? „Ha előre tudom, hogy elesek, előtte leülök (vagy el sem indulok).”
„Ha én ezt előre tudom…”

Ki ne hallott volna már erről a mindent tudó nagykönyvről, és ki ne szeretne olykor bepillantást nyerni egy-egy fejezetbe, vagy csak néhány „leírt” sorba?
Az ember gyakran úgy gondol a sorsára, mint egyfajta istencsapásra és a szenvedésként megélt tapasztalatokat büntetésként fogja fel. „Miért ver engem így az Isten?”
Az vitathatatlan, hogy előbb-utóbb fizet a sors mindenkinek érdeme szerint, de mielőtt elkezdenénk a problémáink miatt a felelősöket keresni, s miután meg is találtuk okolni, törekedjünk néhány kozmikus alapelv megértésére.
Mit nevezünk sorsnak?
Valóban előre meg van írva az ember végzete?
Ha minden predesztinálva (eleve elrendelve) van, akkor mire vonatkozik a szabad akarat?
Ki gondoskodik arról, hogy sorsunk beteljesüljön?

SORS / VÉGZET
A mindenkori érzelmi állapotunk összességét két szóval fejezzük ki: boldog és boldogtalan.
Tipikus Vaskorra jellemző anyagelvű szemlélet, hiszen a végletekben gondolkodás egyik példája ez. A számunkra „jót” jelentő dolgokat boldogságként (öröm), a „rosszat” (kudarc, bánat, szomorúság) pedig boldogtalanságként értékeljük.
A boldogság és a boldogtalanság mindig a személy jelenlegi tudatállapotának függvényében kerül értelmezésre.
Életünk során boldogságunkat leginkább az önelégültség útján keressük.
Amit az ember napjainkban boldogságnak nevez/érez egy olyan állapot, amelyben a konfliktusok zöme épp elcsendesedik és közben minden vágya teljesül.
Az emberi törekvés legfőbb célja valóban a boldogság megélése, azonban ezt az örömöt nem a személyiség önző, alantas vágyainak kielégítése hozza el az egyén számára, hanem az, amikor a lélek igazi mivoltához képest Isten felé törekszik, és hozzája hasonlítani iparkodik.
A boldogtalanság és szenvedés a tudatlanság eredménye!
Amit sorsnak nevezünk az nem más, mint az okozatok összessége.
Sorsunk nem a véletlen vagy a pillanatnyi behatások szüleménye, hanem a gondolataink, érzéseink és cselekedeteink következménye.
A „Miért ver engem az Isten?” helyett tegyük fel úgy a kérdést, hogy „Mi az oka?” a kialakult élethelyzetünknek.
Létezik egy kozmikus alapelv (törvénynek is nevezik), mely alól senki sem bújhat ki.
KARMA vagy KARMA TÖRVÉNY- ként ismeri ezt a spirituálisan gondolkodó egyén, s lényege az, hogy minden embernek vállalnia kell tetteiért a következményeket.
(Bővebben itt olvashat róla: 
http://www.logoszvilag.hu/karma.html )
A karma alapelve, hogy minden hatásra érkezik egy ellenhatás, minden tettnek van egy eredménye és minden cselekedetre következik egy azonos nagyságú és töltésű ellencselekedet. Tehát minden cselekvés szül egy másikat, minden okot követ egy okozat, következésképp minden cselekvésnek van egy azzal arányos következménye. Ezeket a következményeket az adott személyre, csoportra vagy rendszerre vonatkoztatva nevezzük karmának.
A sors voltaképpen az a teremtői terv/ teremtői program, melyet minden lélek a leszületése (testet öltése) előtt megismer, majd elvállal.
Ez a teremtői program (isteni terv) az ember életfeladata és tetszik, nem tetszik, el kell végezni.
Lelkiségünk nagyon jól ismeri teremtői programját/feladatát és bármilyen fájdalmasnak is tűnik egy-egy élethelyzet számunkra, a lelkünk soha nem fáj, nem beteg és nem sérül meg. Aki a csalódottságot, a sértettséget és a kudarcot fájdalom vagy szerencsétlenségként éli meg, az csupán az ember önző, gyarló személyisége (az ember isteni énjének legalsóbb természete), aki/ami csakis a fizikai világgal azonosítja magát.
Mivel a mai ember javarészt személyiség által irányított, – lelkiségének programja teljesen „feledésbe merült” és az anyag bűvöletében él – ezért szükség van egy segítőre, aki a lélek programját őrzi, védi és betartatja az egyénnel.
Teremtői tervünk megvalósításában, vagyis sorsunk beteljesedésében igen nagy szerepe van az ŐRANGYALunknak.

ŐRANGYAL
A köztudatban félreértéseken, tévhiteken és tudatlanságon alapuló tanítások terjedtek el az Őrangyal feladatkörével kapcsolatosan.
Őrangyalunk nem azért van mellettünk, hogy mint valami testőr védelmezzen és a „rossztól” megóvjon minket, hanem azért, hogy azt a teremtői programot, amit lelkiségünk elvállalt inkarnálódása előtt, betartassa velünk. Mi magunk kértük fel erre és ő ezt meg is teszi nekünk.
Például, ha a sorsunkban benne van az, hogy ma életünk egyik legjobbnak látszó állásajánlatát kapjuk meg, akkor az őrangyal (és még néhány szellemi lény is) megteremti számunkra azokat a körülményeket, amelyek lehetővé teszik ezt az eseményt.
Aki szeretne belepillantást nyerni a saját „Nagy Könyvébe”, annak javaslom, hogy kérdezzen az Őrangyalától! Azt ugyan nem fogja megmondani, hogy mit tegyünk, de a jól feltett kérdésre mindig hasznos és segítő választ kapunk tőle.
Ahhoz, hogy meghalljuk Őrangyalunk szavát, csupán szívünknek és fülünknek kell nyitva lenni és őszintén hinni, hogy létezik. Ha megszólítjuk, ő mindig készségesen válaszolni fog, efelől ne legyen senkinek se kétsége!

MEG VAGYON ÍRVA…
Mindezek után joggal tehetjük fel a kérdést: Ezek szerint minden, ami életünk során történik velünk előre meg van tervezve, meg van írva? IGEN, de nem úgy, ahogy az egyház állítja.
Hol van akkor az a bizonyos szabad akarat, amiről oly gyakran hallani?
Az eleve elrendelés (predesztináció) egy olyan hittétel, amellyel az egyház, jó szokásához híven, a félelmet akarja generálni az emberekben. A mai kereszténynek nevezett egyház és több hitgyülekezet vallási nézete szerint az eleve elrendelés azt jelenti, hogy a cselekedetektől függetlenül minden embernek el van rendelve az, hogy üdvösség vagy kárhozat lesz a jussa. Ha ez így van, akkor az érintetteknek ideje lenne már elgondolkodni azon, hogy pl. a Biblia meghamisításáért és azért a sok torz tanításért, amivel évszázadok óta hülyítik az emberiséget, mi lesz a fizetsége a hazugságot hirdetőknek/tanítóknak!

A sorsunk valóban „meg van írva”, hiszen a lélek egy precízen megtervezett életfeladat teljesítése végett ölt testet a fizikai világban.  
Senki sem kényszeríti lelkiségünket arra, hogy leszülessen a földre, szabad akaratából teszi azért, hogy mindentudóvá váljon a tapasztalatok megszerzése által.
Sokan azt gondolják, hogy a szabad akarat egyenlő azzal a szabadsággal, amikor az ember azt csinálhatja, amit szeretne, és amire vágyik.
Az igazi szabadság nem a minden tettre, szóra vagy érzésre vonatkozó megengedettséget jelenti, hanem a személyiségnek attól az alsó megnyilvánulásaitól való megszabadulását foglalja magába, ami a negatív gondolatok, érzések, emóciók és aljas tettek rezgéseinek összessége.
Az igazán szabad ember a tudatlanságtól és félelemtől válik szabaddá.
Az embernek adományozott szabad akarat tartalmazza a lehetséges újat, valaminek a kipróbálását és megindítását, valamint nem csak két dolog közötti választásának lehetőségét. A szabad akarat úgy értendő, hogy a lélek teremtői programjának megvalósítási módját a személyiség megválaszthatja a számára felajánlott lehetőségek közül.
Bizonyára sokaknak ismerős az, amikor egy szituáció többször és többféleképpen felbukkan az életében. Ezek a nehéznek tűnő körülmények (problémák) csupán megoldásra váró FELADATOK, és mindaddig szembetalálkozunk velük inkarnációnk során, amíg megértésre és megoldásra nem kerülnek.
Ha hajlandóak vagyunk önismeretet gyakorolni és mélyen magunkba nézünk, akkor rájövünk, hogy életünk nehéznek és fájdalmasnak tűnő pillanataiban nem érdemes igazságtalansággal vádolni a Végzetet, az Istent, s az Eget, mert a természet sem jutalmat, sem büntetést nem oszt csak a saját tetteink, érzéseink és gondolataink okozta eredményt kapjuk.
„Ahogy a nagy könyvben meg van írva”, olyan pontosan és tökéletesen működik a világmindenség.
Senki sem irányít bennünket, mi magunk alakítjuk sorsunkat.
Aki a karma törvényeit megismeri és megérti, lelki rabláncok helyett szárnyakat kap, s az erős lélek a végtelen szabadság szférájába emelkedik.
„Ki mint vet, úgy arat!”
Sajnos napjainkban az emberek többsége lustasága és kapzsisága miatt, ott is aratni akar, ahol nem vetett, de ne feledjük, hogy a „sors” mindenkinek éppen annyit fizet, amennyit a munkája ér. 
Az életünk forgatókönyvét lelkünk „megírta” testet öltése előtt. Könyvünk kategóriájának jellege személyiségtudatunktól függ, ugyanis alkothatunk vígjáték, dráma, tragédia vagy akár horror témájú történetet is. Ízlés dolga, hogy ki, mit szeret olvasni…


Szerző: Kevamaria  2012.08.20. 16:33 Szólj hozzá!

Címkék: filozófia gondolatébresztő ezoterika ezoterikus filozófia holisztikus filozófia sors könyv

A bejegyzés trackback címe:

http://logoszvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr134721465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.