HÁT ÉS GERINCFÁJDALMAK LELKI OKAI
2019. április 26. írta: Kevamaria

HÁT ÉS GERINCFÁJDALMAK LELKI OKAI

NYAK, CSUKLYÁS IZOM, GERINCFERDÜLÉS, GERINCSÉRV, GERINCMESZESEDÉS, LUMBÁGÓ, ISIÁSZ 

gerincfajdalom.jpgA nyak-, hát-, gerinc és a derékfájdalom korunk egyik tömeges betegsége, mely sokadik bizonyítéka annak, hogy az emberiség csordaszellemben él.
E testrészek fájdalmának lelki okai viszonylag könnyen feltárhatók, ám a végleges gyógyulást a mai világban nagyon nehéz elérni. A gyógyulás nehézségének oka nem a bonyolultságban van, hanem az emberek tudatlanságában és gyávaságában.
A hátunk egyfajta teherhordó testrész, amely kiválóan alkalmas annak a bizonyos keresztnek a „cipelésére”, amit nemes egyszerűséggel sorsnak nevezünk.
Mostanra az ember elfelejtette, hogy a háta csak saját keresztjének vitelére lett teremtve, s nem a környezetében élő felnőtt gyerek(ek), családtagok, barátok, ismerősök problémáinak cipelésére.
Mielőtt rátérek a hátunkat érintő leggyakrabban előforduló tünetek holisztikus szemléletű magyarázatára, egy általános téveszme mindenképpen tisztázást igényel!
Egyszer, valami kevésbé haladott szellemiségű egyén kitalálta, hogy a gerincfájdalmat a beteg gerinctelensége okozza, és ezt a buta megállapítást a mai gondolkodásra képtelen ember nemcsak elhiszi, hanem hangoztatja is.
Nos, ez nem igaz! Gondolkozzunk egy kicsit!
A gerinctelen embernek, hogyan tud fájni az, ami nincs?
Ha a gerincproblémákat a „gerincesség” vagyis az, egyenesség, becsületesség és az őszinteség hiánya idézné elő, akkor az összes politikus és az emberiségnek legalább 80 %-a üvöltene a fájdalomtól.
A tisztességtelenség és a hazudozás jellem és nem tartáshiba!

Testünk és testtartásunk, gondolatainknak és érzelmi állapotunknak a külső leképezése, mely mindig az igazságot fejezi ki. Mint minden tünet, így a hát és gerincfájdalmak is sokat mondanak az ember személyiségéről, gondolkodásáról, érzelmeiről és az anyagi világhoz való hozzáállásáról.

Elöljáróban néhány példa arra vonatkozóan, hogy milyen jellegű érzések idézik elő a gerincfájdalmakat:
Elvárjuk és természetesnek tartjuk, hogy mások igazat adnak és egyet értenek velünk, de ha olyan igazságtalansággal és meg nem értettséggel szembesülünk, ami mélyen érint érzelmileg, akkor a tünet a nyakunkon fog jelentkezni.
Szeretjük, ha a dolgaink tervszerűen és rendben mennek, de ha mégsem, akkor tehernek érezzük a problémát (megoldandó feladatot), s ez a hátunkat fogja érinteni.
Amikor pedig egzisztenciális, anyagi, megélhetési és szexuális problémák jelentkeznek életünkben, akkor a derék és csípő területe jelzi a megélt érzelmi konfliktust.
Minden testi fájdalom (tünet, betegség) KÖVETKEZMÉNY, melynek ideje alatt a szervezet a testrész helyreállítását végzi! Ahhoz, hogy ne legyen a tünet visszatérő vagy állandó, a fájdalmat kiváltó okot kell megszüntetni és nem a következményt kezelni (gyógyítani)!
A lelki okok feltárása és a tünetek kialakulásának megértése az érzelmi konfliktusok felszámolásához nyújtanak segítséget.
Az alábbiakban látni fogjuk, hogy az önleértékelő gondolatok és érzelmek mennyire sokféleképpen vannak jelen életünkben s ezeknek testünkre nézve milyen következményei, HÁTulütői vannak.

Írásomban gyakran fogom használni az „érzelmi konfliktus” kifejezést.
Az érzelmi konfliktus nem két ember közt jön létre, hanem mindig az egyén és egy élethelyzet közt, ennélfogva egy adott szituációval, élethelyzettel való megütközést jelent.
Hogyan keletkezik az érzelmi konfliktus?
Mindig egy drámai hatású, váratlanul és magányosan átélt esemény váltja ki ezt az állapotot. Drámai azért, mert megrázó és mélyen érint; váratlan, mert nem számítunk rá; magányos, mert egyedül érezzük magunkat és nem látunk megoldást (kiutat) a problémára. Csak akkor beszélünk érzelmi konfliktusról, ha e három tényező egyszerre van jelen! A „magányosan átélt” érzelmi magányosságra értendő és független attól, hogy mekkora tömeg vesz bennünket körül, vagy megosztjuk másokkal is a bánatunkat. 
Az érzelmi konfliktus tulajdonképpen az ember gondolatai és érzelmei között jön létre.

HÁT
A mai ember egyik igen rossz szokása, hogy olyan terheket vesz magára, melyeknek cipelése érdemtelen és felesleges dolog. Gyakran úgy véljük, hogy túl nagy terhet (feladatot) mér ránk az élet és csak később jövünk rá, hogy nem is volt akkora jelentősége a dolognak, mint amivel felruháztuk.
Minden hátunkon jelentkező fájdalom önmagunk alulértékelésének és lebecsülésének a következménye.
Az önbecsülés összeomlásának jelei hamar megmutatkoznak az ember viselkedésében és testtartásában is.
Az önleértékelés egyik leggyakoribb viselkedésbeli megnyilvánulása a másokon való uralkodás és az önhittség, melyek mögött komoly kisebbségi érzés áll.
Az önlebecsülés legszembetűnőbb jelei közé tartozik, ha valaki indokolatlanul túlértékeli magát és cselekedeteit. Megalománia (hatalmi téboly) és nagyzási hóbort jellemzi a személyt, a külvilág felé magabiztosságot mutat, a valóságban azonban nagyon kevésre tartja magát, ugyanis tele van félelemmel, érzelmileg gyenge, törékeny és sebezhető.
Hátunk szimbolizálja a múltat és jelzi azt is, hogy bizonyos dolgokkal nem szeretnénk szembenézni.
Hátat fordítunk, mert nem akarunk tudomást venni valamiről, az érzelmi konfliktus azonban ott van akkor is, ha megpróbáljuk palástolni azt, amit a „hátunk közepére sem kívánunk”, vagy „úgy hiányzik, mint egy hátbavágás”.
Hátfájás a következménye annak is, ha menekülünk valamitől, a hátunk mögé rejtünk, vagy a hátunkkal takargatunk olyan helyzeteket, melyek által mélyen megbántva érezzük magunkat és fájdalmat okoznak.
Ha túl nagy teher nyomja a vállat (nagyon nyomaszt valami), ha úgy érzi az ember, hogy nem támogatják megfelelően érzelmileg és anyagilag (nincsen hátszele, háttere), akkor bizony ezek az érzelmi konfliktusok manifesztálódnak és megjelenik a fájdalom.
Hátunk alsó részének (derék, csípő) fájdalma az alapszükséglettel, a létezéssel és a fogantatással kapcsolatos aggodalmakra és félelmekre is rámutat, melyek szintén az önlebecsülés alkotó elemei.
A bánattól sújtva élés; az egzisztenciális terhek nyomása alá kerülés; az igazság és az igazságtalanság kérdései (elégedetlenség), intellektuális és személyiség központi önleértékelés (úgy érzi az ember, hogy nem tud kitérni a csalódások, az élet viszontagságai és a sikertelenségek elől); a túlzásba vitt munka és a pihenésre való képtelenség a biztos hátfájáshoz vezetnek.
Testtartásunk analóg a mentális és érzelmi állapotunkkal, ilyen testbeszéd például a merev és görnyedt hát valamint a púp is.
A merev hát az ember önteltségét, hatalomvágyát, kompromisszumra való képtelenségét, a nyíltság és a rugalmatlanság hiányát fejezi ki.
Amikor a személy lázad mások tekintélye ellen, mindenáron hatalomra törekszik és környezetére ráerőszakolja akaratát, akkor hátát gőgösen és mereven kiegyenesíti, mely állandó testtartássá válik.
Görnyedt a hát akkor, ha az egyén alárendeltnek és gyengének érzi magát s állandó félelemben él.
A görnyedt hátú ember gyakran úgy érzi, hogy mások, vagy csak pusztán a sors, alázatos viselkedésre kényszeríti.
Általában olyan emberről van szó, aki egyébként merev gondolkodású, kevésbé engedékeny és jelentős mértékben egoista. Hajlíthatatlansága miatt gyakorlatilag az orrával ütközik bele ezekbe a merevséget okozó tulajdonságaiba, mert a teljes hátgerinc megmerevedik és a gerinc S alakú görbülete kiegyenesedik, a fej pedig előreesik (Becterew-kór).
A görnyedt emberre jellemző a kisebbségi érzés, jelentéktelennek tartja magát, ezért egy idő után valóban kisebb lesz, hiszen a porckorongok összenyomódnak s a tartása a fájdalomtól görnyedt vagy púpos lesz.
A púp olyan folyamatos teherviselés miatt alakul ki, ami nem az egyén saját problémája, ennek ellenére mégis hurcolja.
A „púp a hátamon” olyan teher, amiről az ember tudja, hogy nem a sajátja, de mégis görcsösen ragaszkodik hozzá és beletörődik a cipelésébe. A beletörődésnek azonban előbb-utóbb az lesz a következménye, hogy bele tör ő, azaz boldogtalanná és életunttá válik.
A beletörődés az elfogadás hiánya, a személy tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzi magát, s úgy véli, hogy akarata ellenére a sors rákényszerít valamit, melynek ő megpróbál ellenállni és makacs hajlíthatatlansága miatt a végén vagy „betörik, vagy bele törik ő”.
A púpban jelen van az alázatra és a szolgálatkészségre való képtelenség is, hiszen amit nem tudunk elfogadni, azt nem lehet teljes odaadással képviselni.

Alázat és szolgálat! Két olyan fogalom, melyeknek fontos a megértése.
Az alázat elfogadást jelent és nem alárendeltséget. Valójában az önelfogadásról, az önkép kialakításról és az önbecsülésről, ismertebb nevén az önismeretről van szó. Csak az az ember érzi úgy, hogy megalázták (megszégyenítették), aki nincs tisztában saját emberi értékeivel, kevesebbre tartja magát másoktól, tehát nem tudja elfogadni önmagát olyannak, amilyen.
Minden lélek egyéni sorssal jön erre a világra, két egyforma életút nincs!
Az alázat gyakorlás csupán sorsunk elfogadását jelenti és nem a folyamatos szégyenkezést, alárendeltséget vagy a mások előtti hajbókolást.
Tudom, hogy könnyű mondani és sokaknál a padlás is tele van már ezzel a szöveggel, de bármilyen nehézséget is hoz az élet, tudni kell, hogy minden értünk van, és a fejlődésünket segíti elő.
A mai ember az anyagi világ rabságában él majdhogynem alvó tudattal, s így képtelen elfogadni sorsát, ezért az élet gőgössége, önteltsége és nagyra törősége miatt alázatra, azaz megértésre és elfogadásra „kényszeríti”. Az már egy másik történet, hogy ilyenkor a személy a megértés és elfogadás helyett megalázottnak, megszégyenültnek érzi magát és érzelmi konfliktust hoz létre.
Ahogy az alázat nem egyenlő a megalázottsággal, úgy a szolgálat/szolgálatkészség sem egy a szolgasággal!
A szolgálat érdeknélküli cselekvés, olyan önkéntes felajánlás, amely örömöt okoz, s ami által az ember harmóniába kerül önmagával. A szolgálat hivatás, elhivatottság és nem pénz vagy hatalomszerzés a célja.
Az örömteli szolgálatot ne tévesszük össze azzal a szolgasággal, amikor az ember alárendeli magát valakinek (főnök), vagy valaminek (pénz) és kényszerből cselekszik, mert az érdekei úgy kívánják.

Mielőtt a hátfájdalmak részleteibe bocsátkoznék, muszáj rámutatnom az esztelen pozitív gondolkodás kártékony hatására is!
Széles körben elterjedt az a pozitív gondolkodásról szóló hazugságelmélet, amely arra szólít fel, hogy folyamatosan az események kedvező alakulására gondoljunk, ugyanis ezáltal létrehozható bármi, amire vágyunk és elfelejthető valamint megoldható mindaz, ami érzelmi konfliktust okozott számunkra.
Ha az effajta pozitív gondolkodáson múlik az ember boldogsága és egészsége, akkor vajon miért van az, hogy a legtöbb „pozitív gondolkodó” mégis hátfájdalmaktól és egyéb más tünetektől szenved?
Az ész nélküli pozitív gondolkodással nem árt vigyázni, ugyanis ezzel hazugságban tartja az ember önmagát és elfojtja érzelmeit, ami még több egészségügyi probléma kialakulását fogja okozni.
A hazudozással, mellébeszéléssel, önmagunk és mások átverésével felesleges terheket veszünk magunkra, mert a látszat a hátunkra ül s ez hátfájdalmat vagy hajlott gerincet is eredményezhet.
Az önámítás nem az egészséghez és a végleges gyógyuláshoz vezet, hanem az egyre erősödő s végül a soha el nem múló fájdalmak felé visz!

nyakcsig_mobtel_szin_vag.bmp

NYAK
A nyakfájdalom egyike azon tüneteknek, amelyet biztosra veszek, hogy mindnyájan megtapasztalunk, hiszen kialakulásának oka folyamatosan jelen van az életünkben.
A mai átlagember megtagadja, hogy egy folyamatot vagy élethelyzetet több szemszögből vizsgáljon és összefüggően lásson, ugyanis retteg attól, hogy materialista álomvilága összeomlik, mely katasztrófaszerű terhet jelentene számára.
A beállt, kemény, rugalmatlan nyak a személy megtörhetetlen makacsságát, önkényességét és a szögletes (korlátozott) gondolkodásmódját jelképezi.
A legtöbb ember úgy véli, hogy csak neki van igaza és mindennek úgy kell történnie, ahogy ő akarja. Az anyagba ragadt, korlátolt gondolkodást jelzi a gyakori igazságtalanság és a meg nem értettség érzete is.
Nyakfájdalmat eredményez minden olyan érzelmi konfliktus, amelyben az egyén azt éli meg, hogy igazságtalanság az, ami vele történt.
A tünet súlyossága attól függ, hogy a személy hogyan éli meg az érzelmi konfliktust.
Az emberek különbözősége miatt ugyanaz az élethelyzet mindenkiből más érzést vált ki, ezért az érzelmi konfliktusok egyéni módon kerülnek megélésre.
A nagyon drámaian megélt igazságtalanságérzet például úgy szétszedheti a csigolyákat, hogy akár össze is roppanhatnak.
A gyengébb igazságtalanságérzet a csigolyák közötti porckorongot, az izmokat és az ereket érinti, melynek nyaki érszűkület lehet a következménye.
A mai emberre jellemző, hogy hamar elbátortalanodik saját magával és képességeivel szemben s ilyenkor úgy érezi, hogy „valamit nem tudok, nem értek” amit megerősít a „hülye vagyok” megállapítással, létrehozva ezzel az intellektuális önleértékelést.
Fájdalmas az is, ha mások „nem értenek meg” például „azért, mert másként látom a világot és nem vagyok hajlandó a tömeg eszméit elfogadni és a külvilág elvárásainak megfelelni”.
Mára az igazságtalanság érzése mindennapossá vált, hiszen folyamatosan ezt éljük meg a sorssal, világgal, főnökkel egyszóval az élettel kapcsolatosan, ami elégedetlenséget szül melyből ellenállás képződik, amit makacsságunkkal és rugalmatlanságunkkal fejezünk ki.
Tehát a nyakfájdalom legfőbb oka az önmagunk intellektuális lebecsülése, az igazságtalanságérzet és az elégedetlenség.
A nyakcsigolyák tüneteinek kialakulásához jelentősen hozzájárulnak a következők:
Aggódás (fejfájást okoz), félelem, reményvesztettség, érzelmek kifejezésének nehézsége, szűklátókörűség, merev gondolkodás, bosszankodás, csalódottság, depresszió, magányosság érzet (egyedül kell boldogulnom az életben), zárkózottság, elutasítottság érzet (nem értenek meg), szorongás, elfojtott kommunikáció, harag érzet az élettel szemben.
Nyakfájdalmat idézhet elő a kommunikáció problematikája is.
Például reagálásra kényszeríti a nyakcsigolyákat az is, ha az egyén nem tudja (nem meri) kifejezni magát, vagy a mások közlése (kritikája) érzelmi konfliktust idéz nála elő.
Fontos, hogy szóban, írásban vagy valamilyen alkotó tevékenységben mindenki megtalálja önkifejezésének sajátos módját!

Csuklyás izom (trapézizom) fájdalom
Az egyik leggyakrabban használt izom, melyre az érzéseken kívül nagy hatást gyakorol az ember testtartása is.
Csuklyás izmunk, mintha egy szemétgyűjtő hátizsák lenne, ugyanis ide szedjük össze és itt tároljuk a stressz 60-70 %-át, a csalódottságot, haragot, dühöt és mindenféle érzelmi szutykot, amitől egy idő után „beáll”, azaz megkeményedik ez a terület.
Az idevonatkozó érzelmi konfliktus szintén az önleértékelésből fakad, amit súlyosbít a túlzott nyakasságból eredő keménység, az elvekhez való ragaszkodás, az önbizalomhiány, a csalódások miatt kialakult félelem, a bizalmatlanság és a zárkózottság.
Az önbizalomhiányra és az önleértékelésre itt is rámutat a testbeszéd, ugyanis ilyenkor az egyén – bármennyire is emelt fővel és peckesen jár – enyhén behúzza a nyakát így jelezve környezetének, hogy észrevétlen szeretne maradni.
Ez az az izom, ami leginkább kötötté válik az érzelmi konfliktusok és a helytelen testtartás során, ezért az itt megjelenő fájdalmat életünk során többször kénytelenek vagyunk elviselni.
A csuklyás izom túlzott igénybevétele felső végtag mozgáskorlátozottságot és fejfájást is eredményezhet.
A hosszas ülés (ülőmunka), a féloldalast végzett egyoldalú tevékenység, a sok állás és a rossz testtartás (pl. mobil telefon és számítógép előtti görnyedés) nagyban hozzájárul e terület fájdalmához.

GERINCOSZLOP
Gerincünk testünk oszlopos része. 33 db csigolyát különböztetünk meg, melyek problémáihoz különböző, ám mégis egymással összefüggő lelki okok és érzelmi konfliktusok tartoznak.
Gerincoszlopunk szimbolizálja az életünk eseményeihez kapcsolódó rugalmasságunkat és ellenállásunkat, valamint jelzi a feldolgozatlan nehéz terhek cipelését és személyiségünk bizonytalanságait és félelmeit is.
A gerincproblémás személy egyik legnagyobb hibája, hogy nem képes lazítani, csak akkor pihen, ha már tényleg nem bírja tovább vagy az élet megálljt parancsol számára. Az ilyen ember akkor is dolgozik, amikor másoknak úgy tűnik, hogy nem csinál semmit, ugyanis folyton azon agyal, hogy milyen teendői vannak, s ezeket miként hajtja végre. A pihenés, kikapcsolódás helyett a folyamatos munkálkodást választja, mely gyakran értelmetlen, mert olyan dolgokat is meg akar oldani, ami nem az ő feladata, vagy aminek még nem jött el az ideje.
A gerincfájdalom kialakulásának oka lehet a „jó szándékú” kéretlen segítségnyújtás is, amikor a beteg mások terheit, feladatait magára veszi és meg akarja oldani. Ne tévesszen meg senkit ez a „jóság”, ugyanis e mögött nem az önzetlen segítőszándék áll, hanem a saját akarat rákényszerítése másokra.
Mások életével, dolgaival azért „jó” foglalkozni, mert egyrészt addig sem kell a betegnek a saját problémájával szembesülni és a feladatmegoldásra összpontosítani, másrészt a külvilág szemében nagyszerűnek, nélkülözhetetlennek és rátermettnek látszik. A túlvállalás és a nagy teljesítmények mögött tehát a kisebbségérzet áll (önleértékelési érzelmi konfliktus), melyet a személy tettekkel próbál kompenzálni.
Gerincünk az abszolút személyiséget szimbolizálja, ezért az önlebecsülő konfliktusok nemcsak az önleértékelést jelzik, hanem azt is, hogy az ember nem érzi szerethetőnek és szeretetreméltónak magát.
A gerincfájós ember sohasem elégedett, mindig kevesli saját és mások munkájának minőségét és mennyiségét, nem értékeli az elért sikereket.
Ha jómódú emberről van szó, akkor nem képes élvezni munkájának gyümölcsét, nem tud felszabadultan élni, pihenni és szórakozni, mert attól fél, hogyha a vagyona nem növekszik, vagy netán csökken, akkor anyagilag és emberileg kevesebb lesz másoktól.
Ha viszont kevésbé tehetős a személy, vagy sokat nélkülöz, akkor nem tartja magát elég jónak és alkalmasnak az életre, hiszen nehezen boldogul.

Testünk egy tökéletesen működő rendszer, amely a lélek fizikai világban való megnyilvánulásához eszközként szolgál. Ez az eszköz azonban igen sérülékeny, ugyanis a fizikai világ ingerei hatással vannak rá, a gondolatok és érzelmek pedig szemmel láthatóan manifesztálódnak benne.
A gerincoszlop minden szervvel összeköttetésben áll a központi és perifériális idegrendszeren valamint a vérkeringésen keresztül. A gerinc mellett futó és a benne lévő idegek hatást gyakorolnak a belső szervek működésére, ezért a betegségek okainak kutatásakor ajánlott a lelki okok feltárását a gerinccsigolyák analógiáinak megismerésével kezdeni.

ÁGYÉK, KERESZTCSONT, FARKCSONT
A mai ember állandó félelemben és bizonytalanságérzetben él, mert retteg attól, hogy hiányt szenved valamiben és aggódik önmaga valamint családja anyagi és érzelmi biztonságáért.
A deréktól a farkcsontig jelentkező fájdalmak az egzisztenciával és az anyagiakkal (munka, pénz, javak, szexualitás) kapcsolatos érzelmi bizonytalanság jelei.
Manapság az ember gondolkodása legfőképpen a „hogyan tudok pénzt teremteni…” kérdés megválaszolására fókuszál, s közben észre sem veszi, hogy az örök kielégületlenség csapdájában vergődik, hiszen csak az a gondolat foglalkoztatja, hogy „a sok helyett még több kell, a kevés pedig nem elég”.
Ezen testrészek tünetei szintén az önlebecsülésből fakadnak.
A legtöbb emberre jellemző, hogy az általa birtokolt anyagi javak függvényében értékeli önmagát. Lényeges szempont számára a minőség és a mennyiség is, mert – a megfelelési kényszer miatt – nagyon fontos, hogy mások mit gondolnak róla.
Az ágyék, az alhas és a nemi szervek tájéka a szaporodás, termékenység szimbóluma.
Idetartoznak a szexualitáshoz kapcsolódó érzelmi konfliktusok is.
Ilyen érzelmi konfliktust okoz például a szexuális megalázás, rossz bánásmód, szexualitással kapcsolatos bűntudat, öngyűlölet, szexualitás tagadása, lemondás a szexről (az ember képtelen elfogadni az élvezetet), frigiditás.
Nézzünk kicsit magunkba!
Manapság mi készteti az embert a szexuális együttlétre?
Jó esetben a szerelem/szeretet és az élet reprodukciója (szaporodás, fajfenntartás) motiválja az embereket a szeretkezésre. Sajnos azonban a többséget nem a magasztos szexuális erotika készteti a testiségre, hanem leginkább a kötelességtudat (házastársi, élettársi), biológiai szükséglet („hozzátartozik az élethez; az élet része”), kéjvágy, függőség vagy az anyagi érdek.
Minden vágyunk és életörömünk forrása a keresztcsont két csigolyájában van.
A farkcsont tünetet az alapszükségletekkel kapcsolatos biztonságérzet hiánya s az ebből kialakuló önleértékelő érzelmi konfliktus hozza létre.
Az alapszükségletet a fizikai (étel, ital, szex) és érzelmi táplálék (szeretet), valamint az otthon, lakhely, biztonság jelenti.
Ismerős a gondolat és az érzés?
„Csak magamra számíthatok, nincs kire/mire támaszkodnom; nincsen támaszom; képtelen vagyok eltartani magam; képtelen vagyok megteremteni az anyagi biztonságomat…”
Ezt a területet érinti továbbá a függetlenség-függőség problémája is.
Érdemes megvizsgálni, hogy kitől, mitől és mennyire függ az ember, ugyanis ha a személy makacsul ragaszkodik valakihez vagy valamihez és közben vádolja önmagát (bűntudata van), akkor egyre képtelenebb elviselni a helyzetet, ami szintén önlebecsülést eredményez.

Ha az embernek az anyagi bizonytalanságérzet teszi ki napjait, cselekvésre képtelennek érzi magát, fásult, unott, gátlásos, gyászos/szomorú hangulatú, szűklátókörű, elutasító zárt gondolkodású, haragos, feszült és erős függőségben él valamint verbális és szexuális kommunikációja hiányos, akkor előbb-utóbb a derék és csípőtájékon számítani lehet az idevonatkozó érzelmi konfliktusok következményeire.

LEGGYAKORIBB GERINCTÜNETEK

Gerincferdülés (Scoliosis) 
Mi hajlítja el a gerincet? Nyilvánvalóan valamilyen teher, érzelmi konfliktus.
Ahogy a kézírásban a betűink dőlésének iránya, úgy a testtartásban a gerinc elhajlása is elárulja, hogy az értelem vagy az érzelem, az aktivitás vagy a passzivitás felé hajlik az ember.
A balra ferdülő gerinc a cselekvéssel és aktivitással kapcsolatos értelmetlen terheket, míg a jobbra elhajló gerinc az érzelmek, érzések terén viselt felesleges súlyokat szimbolizálja.
Akinek gerincferdülése van az képtelen elfogadni az élet által nyújtott támogatást, elavult eszmékhez ragaszkodik, nem képes elismerni hibáit és szinte folyamatosan a teljesség hiányérzetével küzd, nincsen egységben önmagával. Elsősorban görbe, ferde utakon jár, amely persze nem tűnik fel számára. Bárhogy csűri-csavarja a dolgokat és bármerre is fordul, a probléma mindig a háta mögött van, nem akar vele szembesülni. Kommunikációja során sokszor a közvetlen, egyenes út helyett másokat manipulál és olyan kerülő utakat (elhajlásokat) választ, ahol meglátása szerint feltehetően nem ütközik akadályba. Embertársainak manipulálása közben azonban ő is könnyen tévútra jut, a visszafelé elsülő dolgok pedig akár érzelmi konfliktust is kiválthatnak nála.
Az elhajlások mindig kettős természetűek, ugyanis az ember valamitől el-, másvalamihez pedig odafordul.
A GNM (Germán Gyógytudomány) ismeretében az is megállapítható, hogy a kezességtől függően az önleértékelő konfliktus az anya-gyermek, vagy a partner oldalt érinti.
„Kinek nem tudok megfelelni?”
Ha például a tapsteszt alapján egy jobbkezes gyermek gerince balra ferdül, akkor az önbecsülés letörése az apával (de lehet más rokon vagy a környezetéből valaki pl. óvónő, tanítónő) kapcsolatos. A gyerek úgy érzi, hogy apja kevésnek tartja, nem felel meg az elvárásainak és ezért talán nem is szereti őt. Amennyiben jobbra ferdül a gyermek gerince, akkor az anyával kapcsolatos az önbecsülés letörés.
Megjegyzem, hogy 7 éves korig a gyermeknél kialakult bármilyen tünet mindig az anyának szól!

Gerincsérv (porckorongsérv)
Kialakulásának elsődleges oka az általános önlebecsülés, ami azt jelenti, hogy az egyén fizikailag alulbecsüli magát, haszontalanság, semmirevalóság, kiszolgáltatottság és tehetetlenség érzete van.
Gerincsérvet idéz elő a mozgással kapcsolatos önbecsülés letörés is, ami már másodlagos önleértékelési konfliktusnak számít.
Mitől másodlagos az érzelmi konfliktus?
(Emlékeztetőül: Minden testi fájdalom (tünet, betegség) KÖVETKEZMÉNY, melynek ideje alatt a szervezet a testrész helyreállítását végzi! A végleges gyógyulás érdekében a tünetet kiváltó okot kell megszüntetni és nem a következményt „kezelni”, kuruzsolni!)
A gerincsérvre jellemző az igen erős deréktáji fájdalom, amely mozgási nehézséget okoz, ezért az ember mozgáskorlátozottsága miatt fekvésre, pihenésre kényszerül. A másodlagos érzelmi konfliktus csapdája pedig az, hogy ezt a fájdalommal és mozgáskorlátozottsággal járó KÖVETKEZMÉNYT újabb önleértékelő konfliktusként éli meg a beteg, tehát a következményből okot csinál.
Példa: „Azért nem tudok megcsinálni valamit, vagy azért vagyok alkalmatlan valamire, mert gerincsérvem van.”
E tünethez tartozik az önleértékelési konfliktusnak azon fajtája is, amikor a személy úgy érzi, hogy nincs emberszámba véve és rabszolgának tekintik.
A rabszolgatudat és érzet alapján remélem most már érthető, hogy miért olyan gyakori ez a tünet a magyar emberek életében!

Gerincmeszesedés
Ez valójában nem meszesedés, hanem több/sok önlebecsülés következménye. Arról van szó, hogy a gerinccsigolyák, porcok és kötőszövetek a konfliktusmegoldások után a helyreállítás következtében megvastagodnak, s ennek hatására megmerevedik a gerinc.
Mi vezet a gerincmerevedéshez?
Az önlebecsülés során az egyén mereven ragaszkodik elképzeléseihez, elveszíti a rugalmasság és keménység egyensúlyát. A sorozatos kudarcélmények hatására csalódottá és sértődötté válik, egyre jobban leírja magát és igyekszik visszahúzódni a külvilágtól. Merev gondolkodása miatt megoldási módjaiban csakis egyfajta sémát követ, s elveszíti a rugalmas gondolkodás és a problémamegoldás képességét.
A beteg életunt és fásult, hiszen tudatában folyamatosan a kudarcok, csalódások és a negatív élmények vannak felszínen.

Lumbágó és Isiász 
Sokan azt hiszik, hogy a két tünet egy és ugyanaz pedig van különbség!
A lumbágó a deréktáji izmok görcsös fájdalma, az isiász ülőideg-gyulladás (ülőidegzsába), mely heves, derékban jelentkező fájdalommal jár, ami fokozatosan átterjed/kisugárzik a comb hátsó részére.
Már a lumbágóval járó fájdalom is korlátozza az embert a mozgásban, az isiásztól szenvedő pedig majdhogynem mozgásképtelenné válik.
A lumbágónál azt mondjuk, hogy „fáj a derekam”, az isiász esetében pedig „idegbecsípődésem van”.
Mindkét tünet a személyiség által megélt önleértékelési érzelmi konfliktus következménye.
A konfliktus aktív szakaszban az ember úgy érzi, hogy félrecsúszott az élete, örök vesztes, haszontalan és csak teher mások számára. A pénzhiány, és a folyamatos sikertelenségérzet miatt állandóan a félelem munkálkodik benne.
A beteg határozatlansága, kisebbrendűségi érzése és megfelelési kényszere miatt túlterheli, túlerőlteti magát azért, hogy másokban jó benyomást keltsen.
A következményként létrejött mozgáskorlátozottság rámutat az okra, azaz a tehetetlenség és cselekvőképtelenség érzetére.
Az isiász esetében a lábakra való fájdalom-kisugárzás jelzi, hogy az önlebecsülés kibővült a megfelelő haladási sebesség megtalálásának és a mozgásszabadság problémájával. A személy vagy nagyon gyorsan akar eljutni (rohan) a kitűzött céljához, vagy nem képes haladni, egy helyben toporog.
A túlzott tettvágy és a korlátozottság egymással szoros összefüggésben vannak! Csak akkor lesz belőlük érzelmi konfliktus, ha egyszerre vannak jelen.
Ki ne ismerné ezeket az érzéseket?
„Keresem a boldogulásom útját, de a sors által akadályoztatva vagyok; semmi sem sikerül úgy, ahogy szeretném; mindent megteszek, mégsem haladok egyről a kettőre…”
Nos, ilyenkor felbomlik a haladás harmóniája, melynek oka, hogy a beteg két végén égeti a mozgásszabadságának gyertyáját. Egyrészt energiát fektet azon lehetőségeinek felkutatására, melyekkel megoldhatóvá, teljesíthetővé válnak céljai, másrészt jelentős energiát fektet abba, hogy visszatartsa magát. Tehát az ember megcselekszi a lényegteleneket és elmulasztja a szükségeseket.

Egyik tünetnél sem véletlen a mozgáskorlátozottság!
Egyrészt pihenésre és gondolkodásra kényszeríti az embert, másrészt megtorpantja, vagy jobb esetben megállítja azon az úton, amin éppen rohan, vagy nem halad.
Tévhit, hogy ilyenkor a szokásosnál jobban kell terhelni a gerincet (torna), vagy csontkováccsal és egyéb „praktikákkal” célszerű megszüntetni a fájdalmat!
A lumbágó, isiász, gerincsérv esetében mindenképpen a PIHENÉS javasolt!

ÁTMENETI GYÓGYULÁS, VISSZATÉRŐ ÉS FOLYAMATOS FÁJDALOM
Bizonyára többekkel előfordult már, hogy az érzelmi konfliktus feltárása és megoldása után vagy a különböző „csodakezeléseket” (masszázs, csontkovács, kiropraktika stb.) követően idővel visszatértek a tünetek.
Mi ennek az oka?
A GNM úgy tanítja, hogy a tünet akkor jelenik meg, amikor a személy az érzelmi konfliktust megoldotta és testében a helyreállítási folyamat zajlik. Tulajdonképpen örülni kell annak, ha fáj, ugyanis megoldásra került egy érzelmi konfliktus és szervezetünk helyreállítja, sőt még erősebbé is teszi az érintett testrészt.
Ez eddig rendben is van, csakhogy egy önleértékelő érzelmi konfliktusnak nem olyan egyszerű a megoldása, mint, ahogy azt sokan hiszik és tanítják.
Itt van mindjárt az önáltatós pozitív gondolkodás és a valóság, melyek a tapasztalatszerzés útján előbb-utóbb szembetalálkoznak egymással és szinte garantált az egyén önbecsülésének összeomlása.
Aztán ott van a munkanélküliség, a szegénység, a nélkülözés vagy az ezektől való félelem, ami folyamatosan jelen van az emberek életében és tudatában.
Amikor úgy kezdjük a mondatot, hogy „képtelen vagyok…, nem vagyok képes…, nem tudok…”, akkor ezzel meg is történt az önmagunk sárgaföldig való lebecsülése, ami önpusztító jellegű.
A gondolkodásra és cselekvésre való képtelenség valamint a semmirevalóság érzete a konfliktushoz tartozó szövetben először a sejteket pusztítja, ami fájdalommentes, majd amikor kicsit javul az önbecsülés, akkor megtörténik a sejtek visszaépítése, amely azonban már fájdalommal jár.
Minden önleértékelő érzelmi konfliktus a mozgással kapcsolatos szervekre, szövetekre gyakorol hatást ugyanis ez esetben a csontok, izmok, erek és kötőszövetek sorvasztása történik.
Az önlebecsüléssel tehát sorvasztja és szinte ízekre szedi az ember önmagát.
A visszatérő fájdalomnak a legfőbb oka, hogy az ember szemlélete semmit sem változott, nem oldotta meg véglegesen az érzelmi konfliktust, és a sínek (melyek csak arra mutatnak rá, hogy milyen körülmények közt éltük meg az érzelmi konfliktust) újra és újra visszakapcsolják a konfliktus aktív szakaszba. Ilyen sín például a „fronthatás”.
Az időjárásnak (frontoknak) semmi köze a fájdalom megjelenéséhez, viszont az ezekhez kötődő önleértékelések beindítják a le nem zárt programokat, érzelmi konfliktusokat.
Mivel az ember nem oldja meg teljesen az érzelmi konfliktust és gyakran sínből sínt hoz létre, ezért a tünetek egyre gyakoribbak és erőteljesebbek lesznek majd állandóvá válnak.
A tünet lelki okának feltárása és az érzelmi konfliktus megoldása helyett mit tesz ilyenkor a beteg? Természetesen felkeresi az orvost, akiknek legtöbbjétől igencsak távol áll a gyógyító szándék.
A mai akadémikus orvoslás képviselőinek nem a gyógyítás a célja, hanem egyre több tünet létrehozása és az emberek folyamatos betegségtudatban való tartása, mely mögött a „diszkrét” népirtás és a kapzsi pénzszerzés áll.
Dr. „Fehérköpeny” felállít egy diagnózist, amely arról biztosítja a pácienst, hogy a betegsége nem gyógyítható, ám tablettákkal vagy műtéti beavatkozással szinten tartható.
Legtöbb esetben e hír hallatán a beteg sokkot kap (diagnózis-sokk), melyből csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem is lehet kisegíteni. A diagnózis állandó észben tartásával szinte biztos, hogy létrejön egy másodlagos ugyanakkor állandó önleértékelési érzelmi konfliktus, amely a beteg hátralévő életét megpecsételi és folyamatos mozgási nehézséget és fájdalmat eredményez.
(Emlékeztetőül: Másodlagos önleértékelési konfliktus az, amikor a következményből (tünet) okot csinál az ember, mely egy újabb majd állandó önbecsülés letörést hoz létre.)
Nehezíti a gyógyulást az is, amikor egyszerre több programot (félelem, pánik, szorongás, aggódás, a szervezet teljes kimerülése stb.) futtatunk magunkban. Minden érzelmi konfliktust a félelem indít be, melynek megoldásához már a megértés is nagyban hozzájárul, ám ezeket a programokat csakis érzelmileg lehet véglegesen feloldani/megszüntetni.
Vitathatatlan, hogy hasznos a csontkovács és a masszőr tevékenysége, csakhogy a teljes gyógyulást egyikőjük sem tudja megadni ugyanis, ha a tünet kialakulásának lelki oka nem kerül megértésre és MEGOLDÁSra, akkor az egyén benne ragad a konfliktusban és az érzelmi kilengések következményeként a fájdalmak egyre gyakoribbak majd állandóak lesznek.

Láthatjuk, hogy a hátfájdalmak a szellem (intellektuális), lélek (érzelmi) és anyag (test) lebecsülése okán jönnek létre.
Az önleértékelést a mai világ mocskában nem lehet elkerülni, a maga módján mindenki megéli ezt az érzést, még az is, akinek tudatában van a sorsszerűség, valamelyest érti az okkult, spirituális elveket és tisztában van az anyatermészet törvényeivel.
Az ember saját félelmeinek és érzelmeinek rabja, vakon elhiszi, amit a külvilág sugalmaz számára: ő soha nem jó úgy, ahogy van.
Nem elég okos, hiszen mindig tanulnia és fejlődnie kell (sokan a tudást és a bölcsességet diplomákban mérik); nem szép, mert nem felel meg mindenki ízlésének; nem csinos, mert nem lógnak ki a bordái, nem diétázik, és nem sportol; szegény, mert örök vesztes vagy nem dolgozik eleget, vagy nem tudja beosztani a pénzt; munkanélküli, mert ingyenélő, büdös a munka és lusta…
A mások rosszindulatú kritikája, a megélt kudarcok és csalódások önmagunkkal szemben is bizalmatlanságra késztetnek, s így pillanatok alatt létrejön az önlebecsülés.
Az önleértékeléssel tulajdonképpen azt fejezzük ki, hogy alkalmatlanok vagyunk valamire, s ez a valami leginkább az élet.
A mai társadalomban nem nehéz magunkban létrehozni az önlebecsülő érzelmi konfliktust, hiszen amerre csak nézünk és megyünk, mindenhol erre az érzésre van késztetve az ember.
Az effajta érzelmi konfliktusok kialakulását nagyban elősegíti például a média a töméntelen hazugságaival és reklámjaival, a munkáltatók az alkalmazottak megalázásával és semmibevételével, az iskolák a gyerekek értékelésével, megítélésével és versenyeztetésével stb.
Az emberek tudatlanságát kihasználva az egyik igen hatásos módszer az önlebecsülés létrehozására a gyógyszerreklám, amelyekkel belebeszélik a lakosságba, hogy mindenki vitaminhiányban szenved, a gyerekeknek és fiataloknak méregbogyók nélkül energiahiányuk, alvászavaruk, hüvelygombájuk, gyomor és székletproblémájuk van, idősebb korban pedig a porcerősítő szerek nélkül szinte járóképtelenné válhat az ember. A változókorban lévő férfiak és nők pedig kevesebbek, mint a fiatalok, hiszen – a reklámok szerint – 40 éven túl a hüvelyszárazság és a prosztata probléma kötelezően megjelenik ennél a korosztálynál, továbbá a férfiaknál a szexuális teljesítőképesség kisegítő tabletta nélkül szinte egyenlő a nullával.
A fogyókúrás szerekről ne is beszéljek!
A kozmetikai cégek a nők hiúságát veszik célba, hiszen a mai hölgyek képtelenek az önelfogadásra, így ráncosodni és megőszülni (öregedni) nemcsak ciki, hanem szégyen is.
Jelenleg az ember legnagyobb problémája az elfogadás hiánya. Nem tudjuk elfogadni magunkat és sorsunkat, folyamatosan hadakozunk és elégedetlenkedünk. Állandóan másokhoz hasonlítgatjuk magunkat s az életünket és aggódunk egy olyan jövő miatt, amelyet tudatlanságunkkal a jelenben teremtünk.
Boldogtalanságunk mocsarában dagonyázva nem vesszük észre saját szépségünket és emberi értékeinket.
Mivel az ember tudatossága jelenleg nagyon csekély, ezért a külvilág manipulációi irányítják gondolatait és érzelmeit, s még akkor sem tudja magát megvédeni a negatív gondolkodástól és érzelmi konfliktusoktól, ha tisztában van azzal, hogy milyen következménnyel (betegséggel) jár.
A fájdalmak elkerülésére, csökkentésére és végleges megszüntetésére a tudatra ébredés (szemléletváltás, megértés, önismeret gyakorlás, változás és változtatás) a leghatékonyabb gyógymód, melyhez mindenkinek sok sikert és kitartást kívánok!

letiltasrol_tajekoztatas.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://logoszvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6714787328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása