Az emberi testben lezajló betegségfolyamatok egyik leggyakoribb magyarázata a fertőzés.
Ez év elején sokadjára lehettünk tanúi a globális félelemkeltés egyik leghatékonyabb módszerének, mely egy világjárvány által az emberiség jelentős pusztulását helyezte kilátásba.
Betegség, vírus, fertőzés, halál, amitől az átlagember folyamatosan retteg, s így félelemben tölti élete nagy részét. Lebutított elméjével képtelen felfogni, hogy minden szenvedés tudatlanságból ered és minden betegég (tünet) a lelki élet elfojtásának a következménye.
A "modern" XXI. században odáig süllyedtünk, hogy csak tengetjük, és nem éljük az életünket s gondolkodás nélkül hagyjuk, hogy mindenféle szellemi és mesterségesen előállított vírussal fertőzzenek bennünket.
Az emberek ész nélkül félnek attól, ami nem létezik, és minden marhaságot elhisznek csakhogy ne keljen a felelősséget vállalni.
Szinte minden évben eljátsszák az államok feletti magánhatalom hűbéresei a vírusos pánikkeltést, és az emberiség birkaként beveszi az éppen aktuális vírushazugságot.
Az alábbiakban a vírusos fertőzés kialakulásának lelki okát igyekszem megmagyarázni, bízva abban, hogy a megértés közelebb visz az igazsághoz.
A leírtak csak a természetes vírusokra vonatkoznak. A népirtásra szolgáló, laboratóriumokban mesterségesen előállított baktériumok, fertőzések  nem az egészség, hanem a harcászat és fegyverkezés tárgykörébe tartoznak.

VÍRUS, FERTŐZŐ BETEGSÉG
Bioenergetikai szempontból a fertőzéseket nem soroljuk a betegségek pszichológiai okai közé, de mégis foglalkozni kell velük, hiszen ennek is oka van csak úgy, mint mindennek az életben.
A tapasztalatlan gondolkodó úgy véli, hogy a betegségek kialakulása a véletlenszerű külső okokkal és a minket körülvevő feltételekkel, tényezőkkel, vagy ha más nem, akkor öröklődő hajlammal magyarázhatók, amelyekért a beteg egyáltalán nem felelős.
Az egyik ilyen „véletlenszerű” betegségcsoport a fertőzések, melyek elvileg úgy alakulnak ki, hogy valamilyen kórokozó élőlények vagy anyagok bejutnak a szervezetbe, azaz kívülről támadnak az emberre, és nem hematológiai okok eredményeként. Az efféle fertőzések közé tartoznak a szórványos és járványszerű fertőző megbetegedések, amelyek a minden napos kontaktusok során a környezetben való széles elterjedés miatt pusztítanak.
Fertőző betegségnek tekinthető minden olyan kórkép, melyet élő mikroorganizmus (baktérium, vírus, egysejtű) okoz, és a behatoló képes szaporodni.
A laikus ember és a legtöbb orvos szerint a vírusos fertőző betegségek lényege és oka az, hogy valamilyen kórokozó élőlények, vagy anyagok bejutnak a szervezetbe, szaporodnak, a tünetek által az embereknek szenvedést okoznak, legrosszabb esetben pedig megölik a gazdatestet.
Ez így csak egy felületes információ, a teljes igazsághoz résszint a lelki okok, legfőképpen pedig az érzelmi konfliktusok megértésével juthatunk el.

A Germán Gyógytudomány (GNM) sem ért egyet az akadémikus orvoslás vírus-elméletével.
A GNM szerint: „Megbetegítő vírusok nem léteznek. Olyan komplex szervezetben, mint az ember, állat és a növény, nem léteznek olyan testek, melyeket vírusoknak nevezhetnénk. Ezért az „immunrendszer” hipotézise is téves, amit az orvostudomány állított fel azért, hogy a fertőzés-elmélet körüli tisztázatlanságokat feloldja.”  (Forrás: GNM)
Testünk egészséges működéséhez hozzátartoznak a mikrobák (pl. gombák, baktériumok) is, ami azt jelenti, hogy nem ellenségként kell rájuk tekintenünk, hanem mint segítőkre, akik a szervezetünk parancsára dolgoznak.
Az állítólagos fertőző betegséget mindig megelőz egy – tapasztalatom szerint azonban több – érzelmi konfliktus, melynek a megoldási szakaszban jó néhány tünet (pl. torokfájás, köhögés, láz, orrdugulás, orrfolyás stb.) lehet egyszerre a következménye.

FERTŐZŐDÉS
Az ember lefertőzéséhez két elem szükséges:
Kell egy fertőző anyag (pl. valamilyen vírus) és a befogadására, táplálására alkalmas gazdaszervezet.
A fertőző anyag lehet szellemi és fizikai, melyek egyaránt hatással vannak az ember életritmusára.
Minden esetben a szellemi fertőzés következik be elsőként.
A szellemi fertőzés azt jelenti, hogy az ember saját elvei, látásmódja, érzései helyett valaki másét próbálja a magáévá tenni. Amikor az egyén nem rendelkezik önálló hittel és elvekkel, akkor az uralkodó közhangulatot tekinti sajátjának s így nyitottá válik a fertőzésekre.
A betegség nem csupán a helytelen gondolkodás vagy táplálkozás eredménye, hanem legfőképpen a félelemérzeté.
A feszültség, aggódás, bűntudat, békétlenség, harag és düh oly mértékben csökkenti az ember életképességét (életerejét), hogy (fertőző) betegség áldozatává válhat.
A legtöbb ember úgy gondolja, hogyha egy számára kellemetlen dologról nem vesz tudomást, akkor az érzelmileg nem érinti meg, tehát a probléma nem létezik (a magyarok 85-90 %-a így éli az életét). Ezt nevezzük struccpolitikának.
A problémákról és az érzelmi konfliktusokról azonban tudni kell, hogy nem törődnek azzal, hogy érzékeljük-e őket vagy sem – rendületlenül jelen vannak az életünkben.
Aki az élethelyzetekből adódó nehézségeket nem hajlandó megérteni, feldolgozni s végül valamiféle megoldást találni rájuk, annál az érzelmi konfliktusok különböző fizikai tünetet fognak produkálni.
Minden fertőzés egyfajta háborút jelent a testben.
No de ki, vagy mi háborúzik ilyenkor?
Voltaképpen az igazság és a hazugság, vagy ha úgy tetszik a lélek és a személyiségtudat csatázik ekkor.
A test a tudat látható kifejezési formája. Aki nem nyitja meg tudatát az olyan tapasztalatszerzések előtt, melyek érzelmileg valószínűleg felkavarják, annak a testét kell kinyitni a "kórokozók" előtt.
Ezek a kórokozók lehetnek baktériumok, vírusok vagy mérgek (toxinok), ám a testbe való behatolásuk nem annyira a jelenlétüktől függ, ahogyan azt a laikusok gondolják –, sokkal inkább a test bebocsátási készségétől. Az orvostudomány e bebocsátási készséget immunállapotnak nevezi.
Amikor a kórokozók behatolnak a testbe, olyan impulzus töri át tudati határaink védelmi vonalait, vagyis olyan élmény tart izgalomban bennünket, amellyel mindeddig elkerültük a szembesülést. Itt (is) azonnal érvényes lesz a polaritás törvényéből következő vagy-vagy: ha hajlandóak vagyunk szembenézni a problémával és nem drámázunk, akkor megmarad testi immunitásunk; ha azonban a struccpolitikát alkalmazzuk és tudatunk elutasító az új impulzusokkal szemben, akkor a test lesz készséges a kórokozó felvételére. Az ingerhatás, azaz a kórokozók testbe való behatolása elől nem menekülhetünk, egyedül a feldolgozási szintet választhatjuk meg.

LÁZ
A fertőző betegségnek nevezett tűnetekkel szinte mindig együtt jár a láz is, mely az egész szervezetet érinti. A vírusos tüneteknél nem ritka a 39-40 °C-os hőemelkedés.
A láz és a gyulladások összefüggenek, ugyanis a kórokozók befészkelik magukat a test leggyengébb pontjára, és gyulladásos gócot hoznak létre. Így ezen a területen nő a feszültség jelezvén a betegnek, hogy a struccpolitika és a csordaszellemben való élet nem válik be!
A láz testünknek egy értelmes válaszreakciója arra, hogy szervezetünknek egy adott területén szövetátalakulások zajlanak. Tulajdonképpen ilyenkor a szervezet megsemmisíti a „kórokozót”, s az így felszabaduló mérgek izzadás által kicsapódnak a testből.
Láz esetén az anyagcsere lázfokonként megduplázódik, ez rávilágít arra, hogy a láz milyen mértékben erősíti fel a védelmi folyamatokat. Így a testhőmérséklet magassága a betegség lefolyásának gyorsaságával kölcsönös viszonyban áll. Ezért a láz csökkentésére irányuló beavatkozást helyesebb az életveszélyes határértékekre korlátozni és természetes úton végezni (pl. hideg vizes ruha, hűtőfürdő). Nem kell minden hőemelkedést pánikszerűen mesterségesen, gyógyszerekkel leszorítani.
A test hőemelkedése során az azonnali gyógyszeres kezelés arra utal, hogy az egyén ugyanúgy, mint a lázat, az érzelmeit és a velük kapcsolatos konfliktusait is már csirájában akarja elfojtani.
A láz nem kellemes – viszont egészséges.
Bármilyen szövetről is van szó, ha az hőemelkedést produkál, akkor az csakis a gyógyulási, helyreállítási szakaszban lehet, ami azt jelenti, hogy örvendezhetünk, mert megoldottunk egy érzelmi konfliktust.

SZELLEMI VÍRUS
A fentiekben igyekeztem rámutatni arra, hogy a fertőzést okozón (vírus, baktérium stb.) kívül szükséges egy olyan környezet is, amely befogadja, táplálja, és kellemes lakhelyet biztosít a betolakodónak.
A vírusok gondolataink által teremtődnek és manifesztálódnak, majd természetes vagy mesterséges úton bejutnak a szervezetbe, szaporodnak, s idővel akár a gazdatest elpusztítására is képesek.
Ilyen szervezet az ember elméje és a kollektív tudat, amely fajunk esetében a szellemi vírus melegágya.
S mi ez a szellemi vírus? Hazugság, megtévesztés, kísértés, becsapás – mindez azért, hogy egy sötét szándékú hatalmi csoport félelemben tartsa és uralja az emberiséget.
A szellemi vírust különböző csatornák által (média, vallás, egészségügy, tudomány, oktatás, politika, gazdaság szórakoztatóipar, gyógyszeripar, szépségipar stb.) programozzák az emberek tudatába, s így megmondják, hogy mit kell gondolniuk a világról, miben kell hinniük és hogyan kell viselkedniük.
Az emberiség kollektív tudata már jó ideje le van fertőzve az élet és emberellenes programokkal, mely egyre inkább megnyilvánulni látszik a gondolataink, érzelmeink és cselekedetink által.
Akárhogy is nézem, szellemi szinten már világjárvány van, és nem kell sok hozzá, hogy ez megnyilvánuljon az anyagban is.

ORVOSI KEZELÉS
A hangsúly a kezelésen van! A mai akadémikus orvoslás csak kezel, és nem gyógyít.
Dr. Fehérköpeny a kiváltott gyógyszerek „jutalékából” és a tudatlan, kétségbeesett páciens által adott paraszolvenciából él. Az orvosoknak nem érdekük sem az egészségünk megőrzése, sem pedig a gyógyítás.
Csak úgy, mint a többi tünet a fertőző betegség is következmény, melyet az orvos gyógyszerkészítményekkel (mesterségesen előállított mérgekkel) próbál megszüntetni. Nem a betegség okát igyekszik feltárni és a pácienssel együttműködve felszámolni, hanem inkább hadat üzen az élő szervezetnek.
Az egészségellenes harcban pedig az elsőszámú fegyver neve: antibiotikum.
A szó két görög szóból áll: anti: ellen, és bios: élet. Az antibiotikum ezek szerint „élet ellenes anyag”, melyet dobozszámra ír fel az orvos és ész nélkül szed a beteg. Sokszor eltűnődtem már azon, hogy ki a butább: az, aki felírja a mérgeket, vagy az, aki kiadja érte a sok pénzt és megeszi?
Az antibiotikumok idegen anyagok, nem az ember teste állítja elő, mindazonáltal végleges gyógyulást sem eredményez.
A tudatosság azt jelenti, hogy saját akaratunkból, s nem valamely külső parancsra vagy parancsolatra cselekszünk.
Az orvostudomány minden betegséget kizárólag a test szintjén próbál kuruzsolni, azaz a következményt akarja „meggyógyítani”. Ez a fajta gyógyítási módszer azonban nem az egészséghez vezet, hanem a pusztuláshoz.

PREVENCIÓ (MEGELŐZÉS)
A fertőzés megelőzésére a magunk és környezetünk tisztántartása mellett a leghatékonyabb módszer a tudatosság, amely az érzés és a gondolat erőiből kiindulva tárja fel a lélek világát. Az állandó félelem és struccpolitika tudatlanságban tart s nem a megértéshez visz.
Ne ámítsuk magunkat! A védőoltásnak nevezett testbe fecskendezett vakcina nem nyújt védelmet a fertőzések ellen. Testünk immunitását mindig a lélek irányítja tudatosságunk függvényében.
Minden léleknek (embernek) megvan a saját teremtői terve (sorsa), melyet inkarnációja során teljesítenie kell. E „munkaterv” szerint az embernek a saját életét kell élni és nem az embercsoportokét.
Ha a sorsunkat elfogadjuk, és igyekszünk holisztikusan gondolkodva az önismeret útján haladni, akkor a lélek gondoskodni fog arról, hogy a test specifikus antitesteket termeljen, s a vírusoknak esélye se legyen arra, hogy szervezetünkben kellemes otthonra leljenek.

GYÓGYULÁS
Minden gondolatunknak, érzésünknek és cselekedetünknek következménye van.
A mai ember nagy ívben kerüli az igazságot, s nem veszi észre, milyen mértékben akadályozza ez a hozzáállás a fejlődését, tudatosodását.
A krónikussá válás azokra az emberekre jellemző, akik beleragadnak a közhangulatba s annak konfliktusaiba. Ezek az emberek évente legalább kétszer-háromszor biztosan „lefertőződnek”, ha mással nem, akkor az influenzának nevezett vagy valami hasmenéses vírussal. A vírushitben élő emberek félnek cselekedeteik következményeitől, s a rájuk háruló felelősségtől. 
Soha nem a test fertőződik le elsőként, hanem az egyén gondolkodása és érzelmei.
A gyógyulás nem az önámításban rejlik!
A fertőzöttségre hajlamos ember gyakran elhiteti magával, hogy minden úgy jó, ahogy van és beletörődik élethelyzeteibe.
A beletörődéssel viszont az a probléma, hogy sem a megértéshez, sem pedig az elfogadáshoz nincs köze így csupán gátakat, érveket hoz annak igazolására, hogy az adott helyzettel kapcsolatosan tehetetlen az ember. A beletörődés akkor alakul ki, amikor az egyén úgy érzi, hogy a külvilág és az események befolyásolják az életét, amibe neki semmi beleszólása nincs. A személy nincs tisztában a problémájával és annak miértjével, így hát beletörődik, majd bele-tör-ő a nehézségek súlyába.
Ha egy „fertőző” betegség ágynyugalomba kényszeríti az embert, akkor ez jó alkalom arra, hogy elgondolkodjon tünetei kialakulásának okán. Az okok feltárásával egyidejűleg pedig kipróbálhat néhány természetes gyógymódot is! Például antibiotikumok helyett naponta 1-2 csésze kakukkfűtea, ami gyógyír a torokfájásra és a köhögésre. A lázcsillapító méregbogyókat pedig érdemes lecserélni a vizes borogatásra, vagy magasabb láz esetén hűtőfürdőre.
Ahogyan a test megerősödve kerül ki a fertőzésből (és minden más betegségből), ugyanúgy a személyiség és a lelkiség is tapasztaltabb és erősebb lesz az érzelmi konfliktusok megoldása után. Ha szembesülünk problémáinkkal és érzelmeinkkel s mindemellett meg is oldjuk azokat, abból tanulunk, határaink tágulnak, s ezzel tudatosabbá válunk. Minden átélt „megpróbáltatás” nyeresége egy információ (tapasztalat), mely a specifikus immunitással analóg módon képessé tesz bennünket arra, hogy hasonló problémával a jövőben veszélytelenül kerülhessünk szembe.

A fertőzések tehát a csoportéletből erednek!
A betegség minden egyedi esetének oka a lélek irányításának való ellenállásban rejlik, amely kormányozni igyekszik a személyiséget, de az megtagadja, hogy hallgasson a lelkiismeret hangjára.
A krónikus (hosszan tartó) betegségek eredete azokban az érzelmi konfliktusokban és cselekedetekben található, amikor az elme szándékosan megtagadja az igazság bizonyos szempontját – olyan tettek ezek, melyeket az egyén annak ellenére követ el folyamatosan, hogy közben tudatában van azok alapvetően helytelen jellegével.

A vírushitből és a fertőzésekből gyógyulj Magyarország!