A karácsonnyal kapcsolatos misztikus és okkult gondolatok, valamint szimbólumok megközelítései teljesen különbözőek, ám mégis egyet jelentenek.
Nem véletlen az, hogy a karácsony, mint ünnep minden ember szívét megérinti december havában.

Valójában mit és kit ünneplünk Szenteste és karácsonykor?
Miért szent a Szenteste?
Miért törekszik ezen az ünnepen – és az ünnepre várva – minden ember a szeretetre és a békére?
Mit szimbolizál a fenyőfa és rajta a gyertya (égősor), valamint a színes üveggömb?
Mi a jelentősége a fa tetejére tett csúcsdísznek vagy csillagnak?
Miért lett karácsonyi étel a hal, és miért vágyunk „fehér (hóborította) karácsonyra”?
No és az ajándékozás… Miért ajándékozzuk meg karácsonykor szeretteinket?

Még a legateistább gondolkodású ember is egy olyan felemelkedett ember megszületéséhez köti a karácsonyi ünnepet, akinek a létét valójában igyekszik az év többi napján tagadni.
Szentestének nevezzük a december hónap 24. napját, amelyen Jézus születéséről emlékezünk meg.
Szenteste, hiszen elvileg egy Szent Ember született ekkor, aki születésével, életével és tanításaival példázta az emberiség származását és feladatát. Az már más lapra tartozik, hogy időközben a Jézusmisztérium teljesen el lett torzítva…
Karácsony előestéjén (szenteste) tehát megszületik az a Szent Férfi, akinek születési neve Imanuel Jézus, de szólítják az Isten Fiaként, a Fény Gyermekeként, a Világ Világosságaként és helytelenül Megváltóként is .
Jézus a Halak korszakban született, az ünnepi asztalra tett halétel ezt a szimbolizálja.
Már biztosan sokan tapasztalták, hogy karácsonyra készülve az emberekben lévő érzelem is kicsit másként nyilvánul meg, mint egyébként. Sokkal érzelgősebbek, szeretetteljesebbek és talán kicsit türelmesebbek is vagyunk ilyenkor. Könnyebben megbocsátunk  és bocsánatot kérünk, gyakran magunk sem értjük alázatgyakorlásunk miértjét.
Karácsony környékén a szokásosnál nagyobb szeretet-energia hatja át a Földet, és vele együtt az itt élő teremtményeket.
Jézus tanításaiban a feltétel nélküli egymás iránti szeretet az első helyen szerepel: „Szeressétek egymást, mint én szeretlek titeket! – Ez legyen életvizeteknek a forrása: a szeretet.”

Az ember a SZELLEM – LÉLEK – TEST egysége, vagyis ATYA – SZERETET/BÖLCSESSÉG (Fiú) – ANYA /Anyag.
Mivel a Teremtő megnyilvánulásakor elengedhetetlen a szeretet aspektus, ezért minden emberben (teremtményben) ott van a MAG, azaz a szeretet magja, és fejlődésünk előrehaladtával (ahogy kezdünk MAGunkhoz térni) egyre inkább kezd kikelni, majd növekedni ez a mag.

A karácsony ünnepnek igen gazdag szimbólum rendszere van, melyre nézzünk néhány konkrét példát:

FENYŐFA: Fénylő fa.
Maga a fa életünk szimbóluma – Életfának is nevezzük ezoterikus körökben, ami a SZELLEM – LÉLEK – TEST egységet jelképezi.
A fa szimbolizálja a tarnszcendenciát, vagyis azt, ami a mi fogalmainkat túlszárnyalja és nem anyaghoz kötött, érzékfeletti és korlátlan, valamint a lélek növekedési folyamatát, amely elősegíti, hogy kifejlesszük és beteljesítsük magunkban a teljesség képét, mely Isten tökéletességét tükrözi. A fa, mint szimbólum tehát a szellemi, a lelki és a testi fejlődésünk folyamatát és lényegét rejti magában.
LOMBKORONÁJA jelképezi a szellemi szférát, a fejlődési törekvéseket, az akaratot és az intellektust.
TÖRZSE a gyakorlati hétköznapi életünket és érzelmeinket szimbolizálja.
GYÖKERE az ösztönszférára, a szexualitásra, a tudattalanunkra, az anyaméhben eltöltött idő emlékképeire utal.
A FENYŐ = FÉNY – Ő

GYERTYA (égősor): TEST – LÉLEK – SZELLEM  egysége.
Test a viasz, lélek a kanóc, szellem a láng.

GÖMB ALAKÚ DÍSZEK: A kör az egységet (EGY – s – ÉG), a teljességet, vagyis a Teremtőt szimbolizálja. És ezekben a gömb alakú, fényes díszekben mennyi minden visszatükröződik…!

FENYŐFA TETEJÉN A CSÚCS ILLETVE A CSILLAG: A csúcs, mint egy lándzsa, vagy nyíl, úgy hegyesedik az ég felé. Tehát a feldíszített fenyőfa tetején a csúcsalakzatú dísz jelképezheti az embert, aki a szellem és lélek fejlődésére törekszik, és ezáltal Istenhez hasonlítani iparkodik.
A CSILLAG a mikrokozmosz alakzata, az ember mágikus képlete. "Hajnalcsillagként" ábrázolt valóságos világosság.
Jézus születésének történetében ismeretes a Három Király, akik meglátogatták az újszülött gyermeket és ajándékot is vittek neki. Bizonyára innen ered a karácsonykor szokássá vált szeretteink megajándékozásának gesztusa is.

Az AJÁNDÉK az elért és az elérhető eredményeket szimbolizálja. Tehát amikor ajándékozunk, vagy minket ajándékoznak meg, akkor gondoljunk a mögöttes szimbolikus mondanivalóra is!

A HÁROM KIRÁLY a Szentháromságra utal, ami nem más, mint az ATYA – BÖLCSESSÉG/SZERETET (Fiú) – ANYA (Egyetemes Elme).
A Három Királyokat NAPKELETI BÖLCSEKNEK (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) is nevezik, akik mágusok. Ők Európa, Ázsia és Afrika királyai, ami azt fejezi ki, hogy a Bölcsek látogatásával az egész világ hódol Jézus előtt a megszületésekor.
A Királyok ajándékként aranyat, tömjént és mirhát vittek a gyermeknek.

TÖMJÉN: Az emocionális természetnek a törekvéseknek, vágyaknak, szenvedélyeknek fel kell emelkedniük a tömjénezéssel (tisztulással) Isten lábaihoz. A tömjénezés a megtisztulás szimbóluma, amely elégeti a szükségtelent és csak a lényegeset hagyja meg Isten dicsőítésére.

ARANY: Az anyagi természetet (személyiséget) jelképezi, amelyet Isten és az ember szolgálatába kell állítani.

MIRHA: Az elmével kapcsolatos. Az ész a szenvedés okozója!
Amikor a szenvedéseink saját valóságos fényükben láthatók számunkra (azonban ezt már ilyenkor nem szenvedésként értékeljük), akkor az Istenhez való közeledés eszközévé válhat, és ekkor ajánlhatjuk fel magasztos szolgálatra elménk azon csodálatos képességét, amely a fájdalom hatására bölcsességgé alakult, és  szívünk jóságát, amely a szerencsétlenségeknek és a leküzdött nehézségeknek köszönhetően változott át.

Szerintem sokan vagyunk úgy a karácsonnyal, hogy szeretjük, ha „fehér”.
A HÓ a VÍZ megkristályosodása, tehát a vízből szilárd anyag keletkezik.
A FEHÉR szín a tisztaságot és az ártatlanságot, míg a víz a vágy-, érzelem-, szenvedély természet szimbóluma.

Végezetül Jézus szavait idézem:
„Azért jöttem, hogy megmutassam az ember lehetőségeit. Amit én teszek, minden ember meg tudja tenni. És az, aki én vagyok, minden ember azzá lesz. Ez a kincs minden népé – ez az élet kenyere és vize.”